Ki állította, hogy nincs a földön igaz, hűséges, örök szerelem? Megérdemli, hogy kitépjék a hazug nyelvét! Utánam, olvasó, csak énutánam, majd én mutatok neked ilyen szerelmet! (Bulgakov)
Figyelem: új blog!!!
Azt nem tudom, hogy a Kisbolygóval mi lesz, de azt tudom, hogy van egy új blogom, mellyel hosszú kitérő után visszakanyarodtam a blog.hu-ra. Aki érdeklődő, keresse fel nyugodtan: www.leonidaszjegyzetei.blog.hu
Keresés
Friss topikok
mandulazöld (törölt):
Nem is szeretnèlek bántani ès nem is lenne mièrt.
Nem elhagynira gondoltam, hanem nem írni mindig... (2016.03.23. 19:51)Két kérdés
Petitprince:
@mandulazöld: Érik az ember? Jaj, rosszul írtam, de buta vagyok! Érik az eper? Hát, ez fantasztiku... (2016.01.04. 17:52)Akkor szeress!
Petitprince:
@mandulazöld: És pont ezért kell elfogadni és átélni egészen a jövőben érkező fájdalmakat és a jöv... (2015.09.23. 06:28)Napocska képe - Padon ül ő
Spygame:
Ez nem semmi . Rendőrök nem zaklattak a főúton? Én is tervezek idén egy hasonlót csak Kisvárdáról :) (2014.03.23. 18:21)Budapest-Nyíregyháza kerékpárral
Petitprince:
@Kürtös: Nagyon is sok köze van hozzá. Rengeteg hasonló írás jelenik meg különböző fórumokon, és l... (2013.03.26. 12:25)Keresni, keresni, keresni
Lehet, hogy burokban élek,De akkor is felszánt a lélek
-----------------------------------------------------------
Nem szörnyek, csak barbárok, mint mi is mindannyian... Hát, építs feléjük jó hidat,Lazítsd fel kicsit végre a…
Hogy két szóló zokni párt képez-e,Az bizony elég viszonylagos...
Mert lehet, hogy nem mondanád egyformánakA nagymosás után, mikor van bőven tiszta,De már a hasonlókkal is megelégszel a szűkebb napok során,Hisz mért ne lehetne felvenni őket, ha a többi mind koszos, szagos?!
Fent madarak csiripelnek, amíg lent tél maradékátSok pici hangya nyüzsögve hordja ma sűrű halomba,Ablakomon sok a por, de a napfény rajta beárad,Körmöm alatt a szerektől rendesen pusztul a gomba
Megmutattad, hogy mi vagyok,És azt is megmutattad, hogy mi nem,Lecsupaszítottál egészen,De közben magadat is annyira, Hogy csak két meztelen lélek maradt belőlünkIgazából szerelemre készen
Színek, virágok, illatok tűnnek el lassan,Alakulnak valami mássá, nyomukban mindenA szív tudásává válhat
Gyere majd vissza, Édes!
Az idő, az a szomorú, az a fájó tanulságLegalább szépen, legalább Veled múljékHa már meg nem állhat