Kisbolygó

Az érzés nem érdekel, vergődni Benne annyiszor láttalak már, hogy szinte meggyűlölöm,Akarod-e, hogy valaki Melletted és Tőled boldog legyen? Egyedül arra lennék kíváncsi!Ahhoz nem kell lebegni, a vízen, az égen, a csillagok porában járni, nem kell hozzá más,Mint a beismerése…

Ne szűnj meg titkokat keresni,A remény ott ér véget, ahol Te magad,Mondd ki nyugodtan, hogy félsz nyílni, tündökölni,Előbbre vagy, ha van már rá szavad.

Lehet, hogy arra kényszerít az élet,Hogy Rólad, s magamról is minden kérget lehántsak,Nem baj, megteszem, megpróbálom,De ha legközelebb találkozunk,S megkérdezem, hogy mért nem vagy még mindig velem,Ne válaszold azt, hogy: Hát... csak!

Egyik feled bent maradna,Míg a másik sodródna, menne ki,Ez vagy Te, s a harcod is... Vívd meg!Jól vagy rosszul, szinte mindegy, De ne beszélj mellé közben!Nem várja Tőled senki, hogy szépeket mondj neki

Kezdenek lehullani az arcok,És kezd előtűnni egy,Eddig elfedve vitted Ez nem könnyű,Mert az az egy egészen más,Mint amilyennek a többit hitted

Istennel sakkozni meglepő,Hisz minden lépéssel meglep Ő Istennel sakkozni élvezet,A végkifejletig elvezet Istennel sakkozni élet,De ha nem játszol, nem is éled

Sivatagok viharába, erdők sűrű varázslatába,Tavak tündérkék vizébe, az ég csillagos tükrébe rejtőztem Érted...Találj meg, lelj rám, érj el! Nyújtózz túl képzelt határodon! Az idő múlása fájdalmas,De nem annyira, mert megtörténik közben Veled s velem a több...Ha nem…