Kisbolygó

Az érzés nem érdekel, vergődni Benne annyiszor láttalak már, hogy szinte meggyűlölöm,
Akarod-e, hogy valaki Melletted és Tőled boldog legyen? Egyedül arra lennék kíváncsi!
Ahhoz nem kell lebegni, a vízen, az égen, a csillagok porában járni, nem kell hozzá más,
Mint a beismerése annak, hogy jót tenni születtél, amihez minden eszközöd megvan régtől,
Egy váltás kell hozzá csupán lélekben, szívben, agyban, és a félelmek, a görcsök eloldozása.
Nem bántalak, ebben segítelek. Ha itt lennél, akkor sem kérnék Tőled többet, mint a törekvésedet,
Hogy küszködj, alakulj, változz lassan értem, pont úgy, ahogy én teszem Érted, és tenném ezután is...
Az élet ott kezdődik el, s minden, amitől az élet valóban több lesz, amitől a lélek, s a lélek tükre valóban szépül
Az út, a gondoskodás, a sebezhetőség vállalása, a közösen elhordott fájdalom, s a lent mélyülő, fent pedig virágzó, hajló, kitáguló öröm.