Nem olyan könnyű a szerelem, mint amilyennek sokan hamisan próbálják feltüntetni, és - a közhiedelemmel ellentétben - nem alkalmas az emberi lét alapproblémájának, a lehatároltságnak, az elmúlásnak, a halandóságnak a kijátszására. Vallások jöttek létre és váltak gyakran hatalmi struktúrákká úgy, hogy a lélek sebzettségére apellálva könnyűnek tűnő gyógyulást ígértek, és közben elterelték az embert a valódi út bejárásától, lebutították őt, távlatos törekvéseit szűk keretek közé szorították. Szóról-szóra ugyanez a mechanizmus működik korunk elkereskedelmiesített szerelemkeltésében is, szinte az édenkerti kígyó sziszegése is kihallatszik az élvezeti érték túlhangsúlyozásából: én tudom jól, én ismerem a titkos receptet, menj, szeretkezz, elégülj ki, érezz, lebegj, rajongj, a Tiéd, birtokold, az boldogságod forrása, én meg adom hozzá a kellékeket, a filmeket, az érzelemkeltő történeteket, az erotikus hangulatot, a bizsergést kiváltó képeket, hangokat, ingereket, meglátod, jó kis üzletet csinálunk így!
Mint minden igazán veszélyes tévút, ez is csak egy hajszálnyival tér el a valóságtól, de az a kis eltérés döntő fontosságú. A szerelem gyönyörű, és hatalmas összetartó erő, de csak akkor, ha mostani helyéről egy picivel azért lejjebb soroljuk. Mostani helyén öl, megaláz, kikészít, elveszi a belső hangoltságot és egyensúlyt, a látás és a személyiségfejlődés esélyét, összezavar, zsákutcába, nihilbe, szomorúságba, sőt a kétségbeesések egyre mélyebb bugyraiba taszít. De ha merünk csak egy kicsivel "kevesebbet" feltételezni róla, máris meglátszik valódi szépsége. Csak azt kell kimondani, hogy nem csodaszer, nem az élet minden problémájára magától adódó kész megoldás, mert azokkal külön-külön szembe kell nézni Neked is, meg nekem is, viszont vállalva azt megérthetjük egymás nehézségeit, elesettségeit (sokkal jobban, mint két barát, családtag vagy ismerős), és leküzdésükben tudunk segíteni egymásnak (azzal a plusszal pedig, amelyet a szerelem érzékenysége ad, a segítség sokkal teljesebb, sokkal mélyebbre ható, sokkal megérintőbb és kibontakoztatóbb lesz.) A sokféle testi érintkezés sem más, mint megértés és segítség, megértése annak, hogy a másikban nemi energiák támadnak, és segítés ahhoz, hogy ezek az energiák ne szoruljanak belé, hanem kifejeződjenek, megtalálják létformáló, átalakító útjaikat belőle kifelé.
Ha kapcsolatainkra csak egy árnyalattal máshogy nézünk, akkor az rengeteget dolgot megváltoztathat! Csak annyi kell hozzá, hogy vállalom a sorsom, nem keresek kibúvókat, menekülőutakat, figyelemeltereléseket, és máris minden, ami eddig kikényszerítendő feltétel volt, azonnal ingyenes ajándékká változik. Magányos, elhagyatott emberek vagyunk, de ha ezt ki merjük mondani, akkor utána minden jó szó, minden telefonhívás, minden simogatás, amit kapunk, és a legkisebb gesztus is, amit adhatunk, a mennyországból hoz egy darabot a földre. Akkor közösségi „élményeink" nem elvárt, csinált, szerzett, valahogyan kicsikart teljesítmények lesznek, hanem impulzusok, amely finom láncolatban vezetnek minket a kölcsönösség jegyében egyre tovább, egyre teljesebb tapasztalatok felé. A szerelemre ez különösen is igaz.
