Magamról nem mondhatok semmit, majd a nagy idő fog ítélni rólam. Lehetek következetes, és próbálok is az maradni. Jöhetnek súlyos próbák, amikor nehéz lesz, vagy belebukom, hisz nap mint nap érnek bukások mostanában is, ez világos! Viszont azt is hiszem, hogy a bukások elkerülésénél fontosabb a egység, és ezt az Egyháznak is nagyon kéne tudatosítania, mert őrült erőket fektet az ilyen-olyan tökéletességek hajszolásába, miközben azok csak egyszerű kivetítések, semmi reális alapjuk sincs. Rengeteget beszélünk a bűnről, meg arról a küzdelemről, melyet bűneink legyőzése érdekében vívunk, miközben alig figyelünk arra, hogy a Jóisten által kijelölt viszonyrendszerben vagyunk-e, összhangban magunkkal, másokkal, a velünk megtörténő események láncolatával és a világgal. A bűnnek ez a figyelem középpontjába kerülése az evangélium értelmezésének egy súlyos aránytalansága. Egyébként ez is a nyugati gondolkodás sajátosságából fakad meg a bűnnel való rengeteg hatalmi visszaélésből. A keleti ember ugyanis alapból, gyökereiből máshogy viszonyul a bűnhöz, nem annyira fenyegethető vele, mert eleve érzékenyebb, és szabadabb. A legérdekesebb egyébként az, hogy a helyükre kerülő emberek a bűnök, a rossz szokások, a kísértések terén is könnyebben boldogulnak. Ha megszűnik a bűn legyőzésének görcsös akarása, ha azok egyszerűen érdektelenné válnak, mert már van fontosabb is, mint a saját jóságunk, akkor szinte maguktól leválnak rólunk, mint a gyógyuló sebről a var. Amit nem tud valaki elérni a maga erejéből hosszú éveken keresztül, az személyisége fejlődése során "pille könnyedséggel" bekövetkezhet. Ennyire egyszerű! Richard Rohr gyönyörűen ír erről (is):
Az egység és a tökéletesség két különböző út, nagyon eltérő stratégiákkal. Az átlagos vallás a magánjellegű tökéletesedésre törekszik, a misztikusok azonban magát az alapot keresik és élvezik: a teljességgel megadatott isteni egységet. A személyes tökéletesedés keresője ragaszkodik az egyéni tudáshoz és bizonyossághoz. Meglepő, de az egység sokkal jobb módja a tudásszerzésnek. Ez megosztott tudás, amely sokkal szilárdabb és vigasztalóbb...
(Richard Rohr e pár sora karácsony előtt pár nappal már szerepelt a Kisbolygó egyik bejegyzésében.)
