Rajzanak körülöttem a különböző jó célok ügynökei. Alig, hogy lezajlott ez a kis atom-botrány, máris kaptam egy másik e-mailt (ezúttal egy másik barátomtól), amely arra hívja fel a figyelmemet, hogy bizonyos homoszexuális szervezetek túlságosan erősen lobbiznak az EU-nál jogaik érdekében, már-már a nem homoszexuálisok kárára is, pl. úgy, hogy a jövőben a törvények nem védenék meg a kiskorúakat a különböző homoszexuális propaganda anyagokkal való érintkezés lehetőségétől. (A téma hivatalos tárgya: EU ütemterv a szexuális orientáción ill. nemi identitáson alapuló homofóbia és diszkrimináció ellen, aki nagyon akarja, biztos megtalálja a net-en, egy kulcsszóval segítek is: Lunacek Report.) Aggodalmában lehet szemernyi féligazság, vagy akár sokkal több is (ebben nem akarok állást foglalni), viszont az biztos, hogy én ezt az ívet ugyanúgy nem fogom aláírni, mint ahogy nem mentem el a paksi-hapsis tüntetésre sem. A magyarázat sem különbözik jelentősen az akkor tanúsított magatartásom indoklásától. Egy újabb levél megosztása következik. (Most először használom a Tovább linket, mely alább található. A blogbejegyzés egészét az teszi láthatóvá.)
Azt gondolom, hogy a nemi szerepek általános összezavarodása, illetve a férfiassághoz és a nőiességhez kapcsolódó egyetemes és örök értékek elhomályosodása (sőt azt mondom, szinte teljes elvesztése) egy eklatáns tünete annak a szellemi válságnak, amelybe hosszú évszázadokon át tartó, de egyre gyorsuló hanyatlásunkkal jutottunk, és azt is gondolom, hogy aki ebben a puhány és amorf közegben a szabadság jelszavával visszaélve hatalmi manipulációkat végez, azt rettenetes felelősség terheli. Mégsem hiszem, hogy a sebes bőrfelületek púderezésével sokra mennénk, ahelyett inkább a betegséget kell gyógyítani, és emiatt az ilyen felhívásokat általában nem szoktam aláírni. Feladatunk van, de az nem a rendetlenség külső megjelenési formáinak ide- vagy odatologatása, mert azzal csak elvonjuk erőinket a mélyebben húzódó területek bejárásától, nem jutunk el oda, ahol valóban hatni tudnánk, miközben kint, minden hangoskodásunk ellenére, nem oldunk, mert nem is oldhatunk meg semmit. Feladatunk van, de az nem az ilyen vagy olyan színű zászlók lobogtatása, hanem a legtöbbször bennünk, magunkban is meghúzódó mély okok feltárása és az arra adott egzisztenciális, egész szellemi lényünket igénybe vevő átalakulás válaszok elszenvedése és felmutatása.
Ne haragudj kemény szavaimért, nem Ellened van, Téged nagyon szeretlek!
