Tudom, hogy kiválasztottál,
És próbálom is tördelni magam,
Vagy ha nem, legalább hagyni, hogy Te tördelj,
Sűrűn írt, nyugtalan sorokba rendezz...
Megviselt, aszott létezésem határán visszafordítottál,
Súlypontomat szépen bemérted,
És lassan odateszel.
A rend ez.
Fenti versemmel ünnepelem a Kisbolygó harmadik születésnapját, vagy inkább azokat, akiktől három év alatt annyi inspirációt kaptam (s akik közül nem kevesen pont szavaimmal való szembeszegülésükkel segítettek sokat :-), hogy egy percig sem okozott gondot a soron következő napi blogbejegyzések "kitalálása". És persze az olvasókat is illeti az ünneplés, hisz ez a blog nélkülük sem létezhetne.
