Szorgalmasan jegyzetelek,
Mert tudom, hogy újra láthatlak,
Mihelyt minden írással elkészültem,
Tudom, hogy vihar volt, sok fénytelen éjszakán át
Üres hullámok hegyén hányódtunk, de lassan partot érsz velem,
S én ölelnélek máris - fáradtan, szédülten
Nem rontottuk el, mert valódivá válik a tűz,
Amely a vetített képek mögött lassan fellobog,
Szeretni tanítva Benned és bennem is vágyat mélyít
S így lassan megtörténhet velünk az, amiről már eddig is tudtunk...
Add a kezed, picit még segítek talpon maradni,
Vigyázz, a létezés nagyon mély itt!
