Messzire mentem Érted, már nincsenek hidak mögöttem, leomlottak a hűség falak,
Felégett az út, a szikla, a por, de tudom, hogy mindez semmit nem jelent,
Egyedül, kibontva, pőrén, felfokozott érzékenységben szenvedve várom,
Hogy majd megtörténjék az, ami nélkül nem lehet egy percig se élni
Gyere el, ölelj át, vagy hagyj itt, nevess ki, mindegy, de valamit csinálj velem!
Jó, tudom, Te is azt szeretnéd, ha ezek közül valamelyiket végre meg tudnád tenni
Szívből, igazán... De még gyermekként találod magad szemben sok dologgal,
Az élet szövevényes vonalait kibogozni meg kell tanulnod,
Legalább az első görcsöt ki kell bontanod ahhoz,
Hogy ez a történet elkezdődjék,
Ha már egyszer nem tud véget érni
