Ha szereted, fogadd be őt minden kínjával együtt,
A megvalósíthatóság finom határán táncolj érte,
És az se baj, ha fáj, hisz csak így lehetsz őre
A tánc azon a hajszálvékony határon
Átformál és felszabadít
Először téged,
Aztán veled együtt a világot,
Majd benne végül őt...
Ketten együtt így juttok előre