Nem tudom, milyen lesz, de kavard fel nyugalmamat,
Mozdulataimba, szavaimba, nézésembe költözz,
Égess meg, tüzes tűkkel érints!
Mi mindent átéltünk már rejtve, ám rettentő mélyre van temetve,
Miközben annyi finom, jó ízű gyümölcse lehetne...
Mért nincs?
------------------------------------------------------
Még mindig nem elég szépek a verseim?
Még most sincs bennük elég fény és árnyék?
S a lélek, melyet tükröz, még mindig nem elég tiszta, pőre?
Hol járunk most? Felénél, harmadánál?
Vagy csak az utolsó lépések vannak hátra?
E kérdés létezik, de költői, persze, sőt dőre,
Hisz nem lenne érlelő a fájdalom,
Ha tudnánk a végét előre
------------------------------------------------------
Esik az eső a Charles de Gaulle-on
(Valaha tábornok volt, ma repülőtér),
Elég nagy jövés-menés van néha ott,
Ember ember hátán, repülő repülőt ér
Utazhatnánk együtt is, ha velem lennél,
Párizsba vagy Marseille-be Air France-szal,
Ha normálisabban fognád fel ezt a dolgot,
Gazdagabbak lehetnénk néhány sansszal
Persze, ahhoz az kell, hogy elhatározd magad,
És igent mondj, ha máshogy nem, hát dúlva-fúlva,
Sőt, mi több, ezt tedd meg záros határidőn belül,
Ne 165 789 és háromnegyed év múlva!
(Puszi!)
