A férfi a feladat vállalásától válik férfivá,
A nő a belső hangoltságtól válik nővé
A férfi azt akarja, hogy a világ jobb legyen tőle,
A nő azt szeretné, ha a világ szebb lenne általa,
Ám mindkettőjük törekvése terméketlen marad,
Amíg nem kerülnek kapcsolatba egymással,
Kapcsolatba pedik úgy kerülhetnek,
Ha valamilyen fokon részesülnek
Egymás legmélyebb vágyaiból
Először mindkettő legyen azonos magával,
Értsék meg, hogy kik is ők valójában,
Jellemezzék magukat,
Ám utána vegyék észre zártságukat,
Önmagukban való elégtelenségük váljék világossá számukra,
Ismerjék fel, hogy kibontakozásuk távlatai sérülnek,
Ha mindvégig magukban maradnak,
És e kölcsönös felismerés kohéziós terében
Forduljanak egymás felé nagy szeretettel
Nincs könnyű szerelem,
Nincs erőfeszítés nélküli egyesülés,
Férfi és nő között állandó feszültség lobog,
De ez a feszültség az egész világnak
(benne nekik maguknak is) létfontosságú
Mert az élet vívőáramait pont ez a feszültség hozza létre
A kohéziós erőtérben
A feszültségek nem szakítanak,
Nem fokozódnak elviselhetetlenné,
A különbözőségek ott már nem ütközőzónák,
Hanem törekvések dinamikát, impulzust adó energiaforrásai
Ott felszakadnak, és munkára jelentkeznek a letapadt erők,
Mert van mire ébredniük, dolguk lesz,
Arányok, folyton változó,
Folyton eltolódó egyensúlyok keresése,
Mely egyszerre férfiasan követelő, és nőiesen finom küldetés
Akik ettől nem rettennek meg,
Angyali, sőt azokat is meghaladó titkok hordozóivá válnak...
