Nincs öröm, és nincs fájdalom se Nélküled,
Magaddal vitted mind a kettőt,
Hiányukat sokáig tűrtem,
És hogy legyen Neked is min járni,
Felfedeztem egy keskeny, alig létező utat,
És közben annyit küszködtem Érted,
Hogy majdnem elszédültem
Küszködtem és harcoltam, ahogy kell,
És látom, hogy nem volt hiába,
Hisz Téged érinteni kezd ez,
A sárkányt legyőztem, tetemét most kiterítem,
Ilyenkor Neked illik a megkönnyebbüléstől elájulni
Szerelmesed karjába dőlni, és aztán ott feleszmélni...
Ezzel a helyzettel, hadd lássam, mihez kezdesz?
Ez a vers nem tegnap készült, de nem is túl régen. Pályázott a Nagyon fontos versek közé való bekerülésre, de végül kihullott a rostán. Pedig fontos :-)!
