Kisbolygó

A világ egyik legszomorúbb illúziója az a feltételezés, hogy a szerelem képes megoldani az ember legősibb baját, az elveszett paradicsom utáni vágyódását, kitaszítottságából fakadó elesettségét, befejezettlenségét, halandóságát, az egész teremtett világgal való eredendő…

Lehet, hogy egyszer majd kifogyok a szóból,De nem baj, akkor csendben fogok verset írni,Ha már nem lesz semmi kimondható,Sóhajtásokat fogok papírra sírni Lehet, hogy egyszer majd megpattan a húr,S nem lesz több hang, megtörik az ének,Akkor majd egy kis szünetet tartokNem baj... Az is…

Nem akarok már semmi mást,Mint olvadni el hiányod rettentő tüzében,Elmerülni a fájdalomban, hogy még mindig nem vagy itt,Mert tengernyi kín által fürdetett, hófehér érzékenység kell ahhoz,Hogy a megtaláljam, a dalt, a verset, a versben a szót, a szóban a mondatot,Amely Téged…

Nagy tüzek égnek Benned, s majd átszakítanak,A lét ma még sziporkázóan bőkezű,Nincs szunyókálásra beállva...Szem nem maradhat szárazon,Arc nem maradhat mosolytalan,Ha világos, tiszta szándék éri,Ha testét a lélek repítiFel, magasra szállva

Nem tudja senki, hogy ki ez a csendes, titokzatos lakó,És azt sem, hogy az egyszerű, kopott szoba mekkora háborúk színtere,De egyszer talán majd megérted, hogy milyen hatalmas erők csatáznak itt Érted,Mert szeretnék végre megtalálni azt, akit Te rég elvesztettél bennem s magadbanNem…

Meddig kell még verseket írnom, Édes, Kis Napocskám,Meddig kell feszítenem, s pengetnem Érted létem érzékeny húrjait?Meddig kell súlyos, szorító magányban érnem,És meddig kell szüntelen remélnem,Hogy lesz nap, amikor majd eljössz újra,És lesz perc, amikor majd rajtam mindent…

Nem bíztatnálak arra, hogy olyasmit mondj vagy tegyél, ami nem belső megfontolásod szerint való... A szavak és a tettek nagyon sokféle forrásból fakadhatnak, például származhatnak félelemből, vagy lehetnek színleltek, hazugok, hisz hazudhatsz velük másnak, sőt akár magadnak is.…