Kisbolygó

Hiszen át kell szakadnia
Annak a papírvékony hártyának,
Mely Közted és köztem oly szigorúan feszül…
Készítem innen, de valamit Neked is tenned kell onnan,
Hogy létrejöjjön a találkozás, mely része mindkettőnk életének

Nézz túl a kusza barlangrajzokon, tekinteted emeld, sőt, Te is emelkedj vele,
Ne pocsékoljuk el az összes változást, ne várjuk meg azt a napot,
Amikor széttörne minden, és úgy múlna el nélkülünk
A velünk született idő, a perc, a jelenvaló,
S vele Te és én is, mint százszor megkomponált,
De soha el nem játszott zene, soha fel nem hangzott dallam,
Odúba szorult, tavaszt kivárni túl gyönge zsongás,
Megszólalni s zengeni túl gyönge ének