Volt pár perc, pár lepkeszárnyú, könnyű pillanat, amikor megnyíltál nekem,
S én gyönyörűen láttam, hogy ki vagy, s kit hordozol magadban,
Voltak szavak, és volt egy végtelen, napfényes valóság,
S én nagyon jól tudtam, hogy Te ragyogsz fel abban
Ám egy ponton a felhők összezártak, elszürkült minden, kihunyt a fényözön,
A csodák csodáját utána már hiába faggattad, tovább hiába kérted,
Akkor jött el az én időm, a bajvívás ideje, és a vándorlásé,
Hogy elhagyva a rendes, a kiszámítható világot
A felhők fölé is felkapaszkodjam Érted
