Kisbolygó

Szeretném, ha visszajönnél hozzám! Persze, lehet, hogy erről még korai beszélni, hisz igazán nem is mentél el, csak lebegsz valahol a minden és a semmi határán. Jó Neked ez a lebegés? Tanulsz belőle valamit? Várlak régóta, és még sokáig tudnám folytatni, de mégsem akarom már a várakozást, mert ennél sokkal értékesebb dolgokat is tehetnénk. Nagyon szeretlek, és nagyon értelek, és nagyon értem azt a sok nehézséget, amely oly régóta foglalkoztat. Az elmúlt évek során rengeteg ilyet láttam más emberi viszonylatokban, meg magamon is. Hogy ott van a kézenfekvő megoldás egy karnyújtásnyira, de olyan nehéz elérni mégis, mert kötnek minket a belénk égett képzetek, szemléletek, a sztereotípiák, a viselkedés minták, köt minket a millió leszűkítés, amely olyan nagyon megnehezíti, hogy mi, emberek megtaláljuk egymást, és mégsem akarunk megválni tőlük, pedig ésszel tudjuk, hogy ezeknek a korlátoknak az elengedése nagyon fontos lenne ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.

Szeretném, ha visszajönnél, és elvállalnánk egymást egészen. Nem csak kis szeleteket egymásból, hanem mindent, ami Te és én vagyunk, és főleg az utat, a folyamatot, amely elvezetne minket magunkhoz. Így indultunk, ezt akartuk, aztán kiderült, hogy annyi minden más is van, és tényleg van, de az mind ennek a része, és ezzel együtt létezik. Nem magában, nem szétszedve, nem leválasztva az egészről. Jó és termő lenne a jelenléted, hiszen még a távolléted is az. A gyönyörű pillanatok hosszú sorában gyönyörű szálak szövődnének, és azok a szálak gyönyörűen fonódnának egybe. Csak azt kéne megérteni, hogy nincsenek hatalmi pozíciók, illetve a hatalmi pozíciók senkinek sem hoznak boldogságot, még a hatalmaskodóknak sem, vagy inkább azt mondhatnám, hogy leginkább nekik nem. Gyere vissza, Édes, hadd érintselek, hadd öleljelek meg! Gyere vissza, Édes, feszítsd ki nőiességed erőterét, ahogyan egyszer már kifeszítetted, csak aztán magad is megijedtél annak a térnek a végtelenségétől, és összezártál újra. Legyél társam, és én társad leszek ugyanúgy, hiszen már most is az vagyok, és Te is az vagy nekem. Szeretlek, írj, válaszolj! Puszi!