Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Végül eltűntek a felhők tegnap estére, és gyönyörűen sütött a telihold, miközben háromszor körbefutottam a tavat. Úgy éreztem magam, mintha egy Csontváry kép része lennék, az egész borzasztó romantikus volt. Persze Veled még sokkal romantikusabb lett volna... Ma is gyönyörű idő van, ám mára nincs futás tervezve, hosszú napos vagyok, ami azt jelenti, hogy hétig dolgozom, utána pedig közösen fogjuk elfogyasztani az elemózsiát valamelyik helyi étteremben. Most éppen magyar invázió van Pirotban, napközben szét vagyunk szórva, mindenki a maga kis területén háborúzik, de estére egyesítjük erőinket, bár azt hiszem a vendéglátóinkat így sem fogjuk tudni az asztal alá inni. Még rengeteget kell készülnöm az esti mítingre, ezért ma nem írok sokat, de azért nagyon szeretlek, ne félj! Egyébként az elmúlt bő két napban elég ügyesen dolgoztam, annyi lecsesző levelet írtam, és küldtem el a szélrózsa minden irányába, hogy a végére már-már megsajnáltam az áldozataimat. Neked nem írok lecsesző levelet, mert félek, hogy megharagudnál érte, és akkor kezdhetném az udvarlást elölről. Hét év után ez már túl nagy kockázat, én elég strapabíró vagyok, de azért az már engem is megviselne :-)! Puszillak (nyilvánosan csak az arcodat), szeretlek, és várom nagyon, hogy visszagyere. Jó?