Édes Egyetlenem! Oda lett a szép tavasz mára, sőt az ablakon kipillantva egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy havazik. Majdnem megismétlődik a tavalyi év, amikor is összesen egyszer láttam havat, egész pontosan áprilisban, és akkor is pont itt Pirotban, lent a messzi délen. Tiszta bolond ez az időjárás, csak az a kérdés, hogy magától ilyen, vagy mi emberek bolondítottuk meg az ipari tevékenységünkkel. Így aztán a ma esti futás elmarad, mert nem lesz hold, meg azért is, mert találkozni fogok egy szerb kollégámmal, akinek magyar a felesége, de most pont nem él vele, és emiatt szomorú. Rám vár tehát az a nagy feladat, hogy megvigasztaljam őt, de nem tudom, hogy fog-e menni. Gondolod, hogy ha elmondom neki, hogy én sem élek azzal, akit nagyon szeretek, akkor azzal könnyítek a bánatán? Hát, majd meglátjuk. Az biztos, hogy lesz egy kis nedű a beszélgetés olajozottabbá tételére. Jut eszembe, lassan engem is meg kéne vigasztalnia valakinek…
Nagyon szeretlek, és olyan normálisan gondolkodom egy csomó dologról, hogy az már engem is meglep. Teljesen el tudnám képzelni például, hogy szeretjük egymást, és mindenben azt keressük, hogy miként tehetnénk egymást boldogabbá. Az egy annyira normális dolog lenne, hogy ki sem tudom fejezni. Holnap este hazarepülök, illetve csak Budapestre, de vasárnap a füstösnek már Nyíregyháza lesz a végállomása. Gyere el hozzám vasárnap este egy teára, kérlek! Irtózatos kupi van, de nem baj, az a fontos, hogy a szívünkben rend legyen, mert ha ott rend lesz, akkor az előbb-utóbb majd meglátszik rajtunk és a környezetünkön is. Mosolygósak, kedvesek, nyugodtak, szeretők és szeretnivalóak leszünk, és ámulatukban még a tárgyaink is szépen, oldott módon, egy laza és élhető tér önrendeződési törekvései szerint fognak elhelyezkedni körülöttünk. Gyere el hozzám, Édes, simogass meg, ölelj át, vegyél körül azzal a puha melegséggel, amellyel egyszer már körülvettél, csak most még inkább, mert most a tested lüktetését, feszülését, vágyát, odaadó jelenvalóságát is szeretném egészen átélni. Olyan boldoggá tudnál tenni, hogy nincs szó, amelyik azt el tudná mondani. Puszillak, vigyázz magadra! És gyere! Vagy ha nem jössz, akkor legalább írj, adj valamilyen pici életjelet magadról. Hiányzol...
Nem értem, hogy mért vagyok lázas beteg,
És nem tudom, hogy mért van jel
Minden egyes házon
Az angyal járt itt, és azt, hiszem, kiválasztott minket is,
Ölelj meg, melegíts meg, Édes...
Nagyon fázom
