Édes Egyetlenem! Még csak most szálltam be a taxiba, hogy eljussak a gyárból a szófiai repülőtérre, de máris ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy írjak Neked. Tegnap este találkoztam a már említett szerb kollégámmal. Régen dolgoztunk kicsit együtt is, de azóta sok víz lefolyt a Nisava-n (a helyi folyócskát hívják így), és most már a barátság inkább jellemzi a kapcsolatunkat, mint a közös munka. Ő itt most a keverő üzem vezetője, ami rendkívül fontos pozíció, régen az ilyen emberek ki sem látszottak a koromból, de azok az idők is elmúltak már. Nem annyira rossz a helyzete, mint amennyire féltem, de azért nem is egyértelműen rózsás. Egyelőre nem megyek bele a részletekbe, majd elmondom élőben, ha ismét szóba állunk egymással, illetve akkor, amikor már minden más, számunkra ennél sokkal fontosabbat dolgot megbeszéltünk. Csak jegyzek meg, hogy nagyon jól ismerem a feleségét, annyira, hogy ha csak rajta múlt volna, akkor talán még jobban megismertem volna. Ezzel nem akarok semmi rosszat mondani róla, egyébként nagyon szeretem, és sok mindenért nagyon tisztelem is őt, csak hát az élet tartogat nehéz helyzeteket mindenki számára (nekem például már elég sokban volt részem), és nincs sok értelme annak, hogy ilyen helyzetek előállását tagadjuk.
E rövid bevezetés után térjünk rá a mai napra, illetve a mai nap mondanivalójára. Szakadó hóesésre ébredtem, és egy olyan hangulatra, amelyet fekete-fehér képekkel majdnem olyan jól lehetne ábrázolni mint színesekkel, de most már süt a nap, és a hó ellenére is a tavasz jut eszembe, a tavaszról pedig természetesen Te. Nem tudom, honnan van ez az asszociáció, de azt hiszem, hogy ez most már egy életre megmarad. Ha tavasz, akkor Napocska :-)! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a napocskaság egy érzékeny pont a kapcsolatunkban, de ennek ellenére vállalom. Ahogy már sokszor mondtam, úgy érzem, hogy valamit sikerült meglátnom Benned, valami olyat, aminek a létezésében Te magad is sokáig kételkedtél, sőt, lehet, hogy még most is bizonytalan vagy, ám előttem egy pillanatig sem volt kétséges, illetve tényleg csak pillanatokig volt az. Ne ijedj meg, nem hiszem, hogy tökéletes nő vagy, viszont látom Benned a fejlődés lehetőségét, akárcsak magamban a férfi útját, és ez a kettő együtt már elég ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjam közös jövőnk fantasztikusnak ígérkező távlatairól. Szóval én biztatlak, és kérem megint, mint már oly sokszor, hogy gyere vissza hozzám. Nem tudom, hogy kivel vagyok versenyben, sőt még azt sem tudom, hogy versenyhelyzet van-e tényleg, de ha igen, az elég elgondolkodtató, és ha valami elgondolkodtató, akkor én általában végig is szoktam menni az adódó szálakon. Van-e másik, és ha igen, akkor mit tud és mit gondol rólam? Tegyük fel, hogy nem vagy egészen egyedül. Ebben az esetben kérdés, hogy az illető tud-e a Neked írt szerelmes leveleimről (az egyszerűség kedvéért most csak azokról beszélek, amelyeket az elmúlt másfél hónapban írtam). Ha igen, akkor neki is szorgalmaznia kéne a helyzet tisztázását, feltéve, hogy tényleg szeret Téged. Ha viszont nem tud róluk, akkor az a tény már önmagában is elég sokat elmond arról, hogy mennyire komoly a kapcsolatod vele. Vagyis megint csak oda jutok, hogy ha van valaki rajtam kívül, akkor valami nagyon nem gömbölyű. Ha pedig nincs, akkor pedig pláne nem az.
Hát ilyen bölcsességeken töprengek immáron Szófiában, mert közben már a bölcsesség fővárosának útjait koptatjuk. Vagy inkább azok koptatják az abroncsokat az autó kerekein, mint azt az abroncsgyártók, sőt még az abroncsokat raktározók is nagyon jól tudják. Most épp egy fatelep mellett várjuk, hogy zöldre váltson a lámpa. Ezen a fatelepen rengeteg különböző méretű eladó kutyaól van, nagyon muris egymás hegyén hátán a sok kis ház. Gyerekkoromban sokszor irigyeltem a kutyaólakat a kutyáktól, valahogy az volt az érzésem mindig, hogy nagyon jó érzés lehet nekik behúzódni egy kis kuckóba, egy kis védettségbe. Az embernek ilyen védettség nem jár, főleg akkor nem, ha már felnőtt valamennyire. A rókának odúja van, a madárnak fészke, de az emberfiának nincs hová lehajtania a fejét - írja az evangélium, és természetesen nagyon igaza van. Bár én azért szeretném néha-néha odahajtani a fejemet az öledbe, és ez is egy nagyon természetes vágy :-):-(:-)! Hát ilyen ellentmondások között zajlik az életünk, és valószínűleg azoktól ilyen izgalmas és mély. Vigyázz magadra, kérlek, és rakj össze magadban mindent, amit csak lehet. Nagyon-nagyon szeretlek, ez az egyetlen oka annak, hogy ilyen „kíméletlen” vagyok Hozzád. Puszi az arcodra! Meg egyáltalán...
Én vagyok Neked a férfi,
Míg Te vagy életem nője,
Érzed-e ebben a fényben
Micsoda távlat robban?
Nem mentél el előlem,
Itt vagy még mindig e térben
Tudom és érzem a fényben
Nálad is sokkal jobban
