Édes Egyetlenem! Ha eljönnél, az egy nagy áttörés lenne mindkettőnk életében. Egészen világos előttem, hogy mi mindent kell Neked ehhez legyőznöd, és ne félj, értékelném nagyon. Egy nagyon különleges kapcsolat jöhetne létre köztünk, amelyben valóban soha ki nem apadó források fakadhatnának. Ahogy egyszer már írtam is, nem ott kéne elkezdenünk, ahol másoknak, nem a földszinten szállnánk be a liftbe, hanem már jó magasan. Neked talán nehezebb odáig eljutni, mint nekem, de nem baj, hisz pont azért vagyok, hogy segítsek. A férfiaknak sem könnyű gyakorlat a szeretet, de most már látom, hogy a nőknek talán még nagyobb nehézséget jelent az, hogy szeressenek. Ezt régebben nem így gondoltam, ám sok tapasztalat rávett arra, hogy a korábbi nézetemet felülbíráljam. Nagyon nehéz most igazi, szerető nővé válni, hisz a világ, a környezet, az egész közeg teljesen ellene van, miközben valóban nincs jelen olyan férfierő, amely méltó ellenpólust állítana. Nagyon szeretném, ha eljönnél, de teljesen megértem, hogy nem volt könnyű Neked eddig. Várlak, mert hiszem, hogy a találkozásunkban olyan nagy potenciálok vannak, amelyek eddig még nem tudtak beteljesülni, de ha elkezdenénk valódi szeretettel közelíteni egymáshoz, akkor mindkettőnk élete gyökerestül meg tudna változni. A szeretetre gondolok, és azért várlak. Nem egy hóbortos ötlet ez a részemről, nem csak egy jópofa, bájos helyzet megjátszásának vágyával hívogatlak Téged, mert valóban egy hosszú folyamat betetőzésének közeledtét érzem, amely után csak olyasmi jöhet, amit most talán még elképzelni is nehéz. Ha két ember valóban feltétel nélkül elkötelezi magát egymás boldogságáért, az egy olyan távlatot ad, amely ritkán tárul fel. A legtöbb párkapcsolat tele van bújtatott, ki nem mondott játszmázásokkal, elvárásokkal, és ezeknek az elvárásoknak beteljesítése általában, sajnos, fontosabb, mint az, hogy a másikat boldognak lássuk. Ezek a rejtett elvárások tényleg borzasztó nehézséget jelentenek, mert azok által az öröm esélye tűnik el, és ha nincs öröm, akkor nincs ami táplálja a együttélést. Le lehet győzni ezeket a nehézségeket egy kapcsolaton belül is, de nekünk most az az esély látszik, hogy máris innen, a legyőzés utáni állapottól induljunk. És ez nagyszerű, és több, értékesebb, és tartósabb is lesz minden másnál. A kapcsolatokat ugyanis csak így lehet tartósan fűteni, az összes többi hamar kiég, unalmassá, érdektelenné, sokszor kifejezetten bosszantóvá vagy kínossá válik. A szeretet viszont nem, mert az mindig újratermelődhet, és azáltal növekedhet az öröme a fájdalmak ellenére is. Azért javaslom, mert a kölcsönös szeretet élő, vivő, mindkettőnk számára felemelő térré, térerővé válna. Puszi az arcodra! Szeretlek nagyon!
Ha eljönnél...
2015.03.16. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr657272923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.