Kisbolygó

Gyere el, Édes! Amit az életben fontosnak gondolok, abban Te mindenben benne vagy, sőt minden abból lett, hogy kerestelek a viharban, nagyon nagy viharokban is. Ami az életedben fontos lehet Számodra, az mind nálam van, tőlem kaphatnád meg. Tartós, mély örömöt szeretnék adni, nem olyat, ami hamar lecseng és kiég. Van ilyen öröm, bár ahhoz általában több áldozatot is kell vállalnia mindkét érintettnek. Viszont akiért az ember nem hoz áldozatot, ahhoz nem is kerül igazán közel, és azt nem is fogja igazán szeretni. Ha pedig nem lesz ilyen élményed, attól talán könnyebbé válik az életed, de ugyanakkor sivárabbá, szegényebbé is. Én kész vagyok áldozatokra Érted, egyébként eddig is ezt gyakoroltam, bár nem a áldozat részét kell hangsúlyozni, hanem azt, hogy együtt voltunk és együtt növekedtünk akkor is, amikor azt gondoltad, hogy nagyon mást csinálsz. Gyere el, Édes! Kezdjünk el élni, mert nagyon megy az idő, már eddig is rengeteg elment. Ne halogasd tovább, kérlek, találkozzunk, kevés ennél szebb alkalom lesz a rá közeli jövőben. Hát ennyi! Sokat írtam Neked az elmúlt két hónapban, nem akarom túlcifrázni. szombat délután biztosan ott leszek a Tagore sétányon... Puszi az arcodra! (Holnap már nem fogok írni.)