Édes Egyetlenem! Az elmúlt két napban sokat gondolkodtam arról, hogy vajon mi lehet Veled. Több hipotézist is felállítottam magamban, és némi fontolgatást (magyarul mérlegelést) követően mindegyiket elláttam egy valószínűséggel. Most leírom, hogy a folyamat végén, illetve a mostani állás szerint melyik hipotézis lett a nyerő, vagyis a legvalószínűbbnek minősülő.
Azt gondolom, hogy még mindig nagyon sok bizonytalanság tart hatalmában Téged, és még mindig nem mersz jelentőset lépni egyik irányba se. Azt gondolom, hogy azt a csend burkot, amely Körülötted van, nem mered átszakítani, mert úgy érzed, hogy még a legkisebb pisszenésnek is óriási kockázata lenne. Hát, nem tudom! Hogy valójában mekkora kockázata van egy pisszenésnek, azt nem tisztem megítélni, most úgy gondolom, hogy attól még nem fordulna ki a Föld a sarkaiból, de lehet ezt úgy is nézni, hogy jobb az óvatosság. És ebben igazad is van részben, mert az óvatosság valóban egy nagyon fontos erény, viszont nekem mégis az az érzésem, hogy ezúttal - finoman szólva - egy kicsit túlzásba van víve. Ha jók a megérzéseim, Téged a szélsőségek jellemeznek, vagyis akkor, amikor éppen nem vagy betonbiztos magadban, az óvatosságod gyakorlatilag minden esélyt kiöl az életedből. A hétvégén például nagyon óvatosan otthon maradtál, miközben én futva közelítettem meg a Tagore sétány platánjait, és abban a reményben, hogy majd ott talállak, és elviszlek egy életre szóló cappucinózásra. Aztán nem találtalak ott, és így aztán egyelőre az életre szóló cappucinózás el is maradt, viszont ami késik, az nem feltétlenül múlik, jön még kutyára hódara, habostortára konzerv meggy, Napocskára pedig jobb belátás, legalábbis remélem.
Ma délután elmentem a SPAR-ba, és utána egész úton hazafelé azon gondolkodám (Petőfi után szabadon), hogy ha legalább annyit kipréselnél magadból, hogy "Gyuri, írjál nekem leveleket, kérlek!", akkor befejeződhetne ez a blog, és a nyilvánosság teljes kizárásával küldhetnék Neked szerelmes sorokat. Nem tudnék minden nap írni, de elég gyakran azért igen. Persze ennek is borzasztó veszélyei vannak, ha bármilyen életjelet adnál magadról, akkor abból rögtön kiderülne két olyan tény, amelyek mindegyike egy-egy égitesttel is kapcsolatos: 1. még mindig a Földön élsz 2. a Kisbolygót is olvasod. Ha pedig ez a két dolog kiderülne, hát, én el sem tudom képzelni, hogy annak milyen szörnyű következményei lehetnének. Egyébként mind a kettőről tudok, annak ellenére, hogy nem vagyok egy vérprofi Sherlock Holmes, vagyis vedd úgy, hogy nincsenek titkok sehol, és csúnya farkasok se bújtak el a bokorba. Az utóbbit én magam ellenőriztem a kedvedért.
Be kell fejeznem, mert el vagyok fáradva, és a lakás is szalad, illetve az összes koszos futócuccom, úgy kell összevadásznom őket egyesével, de muszáj mégis, mert Napocska bármelyik pillanatban betoppanhat. Zolitól tegnap kaptam egy nevet, bár én inkább azt hiszem, hogy a Jóisten adta, csak őt használta eszközül. Csúcs szuper a történet, akárcsak az összes többi, de egyelőre nem mondom el Neked, hogy hogyan fognak szólítani mostantól a futótársaim, mert ilyen fontos dolgokat tényleg csak élőszóval lehet átadni. Vagyis egy titok mégis csak marad. De tényleg csak ez az egy, mert minden más fel van tárva. Szeretlek! Puszi az arcodra!
