Édes Egyetlenem! Nagyon szeretlek és nagyon sokat gondolok Rád. Szeretném, ha velem lennél, és megint abban a boldog egyértelműségben, amely régen is jellemzett minket. Sokat, és nem haszontalanul dolgoztam Érted, és ha most még nem is mered vállalni magadat előttem, azért elég jól érzem, hogy úton vagy, és tudom, hogy aki mindvégig kitart, az nem csalódhat. Vannak egész elképesztő erejű versek az evangéliumban, hát az egyik pont idevág: ...keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Ezt tartom a szemem előtt, mert tudom, hogy a megfelelő időben majd le fognak omlani Benned azok a félelem falak, amelyek most nem engednek Téged még szóhoz jutni sem. Pedig olyan jó lenne, ha megszólalnál! Ha adnál egy pici jelet! Olyan jó lenne, Édes! Nem az a tétje, hogy várlak-e vagy sem, mert így is, úgy is várlak, de mégis, mégis annyira örülnék. Nem jó Neked az, ha örömet szerzel valakinek? Pedig az nagyon fontos része az életnek, ha nem a legfontosabb. Nem hiszem, hogy bárki másnak akár csak tized ekkora örömöt tudnál szerezni egyetlen egy szóval... Vagy kettővel, vagy hárommal, vagy egy egyszerű mondattal. Ne legyél lusta, ne legyél akaratos, ne legyél keményszívű, mert nem áll jól Neked. Egyetlen nőnek sem áll jól, de Rajtad meg különösképpen is borzalmasan mutat. Már csak azért is, mert én láttalak Téged más öltözetben. Azt a ruhát vedd elő, amelyet régen hordtál, azzal ékesítsd magad. Olyan gyönyörű tudnál lenni, olyan csodálatosan széppé tesz a kedvességed, amikor használod. Nagyon szeretlek, és nagyon szeretném kiszeretni Belőled a sok szorongást, a sok sebet begyógyítani, és nagyon szeretném, ha megértenéd, hogy mennyivel jobban és gazdagabban tudnál élni, ha nem engednéd eluralkodni magadon azt a sok keserűséget és bánatot. Itt vagyok, tudom, hogy mit csinálok, tudom, hogy mért csinálom, megbízhatsz bennem. Gyere el hozzám, szeress, várom, nekem is, és Neked is az lenne a kulcs. Hidd el! Nem akarok Neked rosszat, nem akarlak becsapni, megvezetni, kihasználni, nem akarok visszaélni Veled. Odaélni, odaérni szeretnék. Gyere, gyere, gyere! Puszi az arcodra!
Ui csütörtök reggel: Innen úgy látszik, hogy tegnap nem látogattad meg a blogomat. Ez most mi? A rendszer, a követés hibája, véletlen elmaradás vagy megijedtél attól, hogy biztos vagyok a látogatásaidban? Ha az utóbbi, akkor kis butuska vagy, Édes. Nem kell tőlem megijedni, meg egyáltalán semmitől se kell megijedni. Nem bántalak, és nem azért írok, hogy megzavarjalak, hanem azért, mert SZERETLEK. Érted? Van olyan, hogy szeretni valakit! Van bizony! Ez egy létező dolog, és jó, mert azáltal lehet behatolni az élet sűrűjébe. Ne félj tőle, ne félj tőlem, meg egyáltalán, ne félj semmitől. Vedd úgy, hogy az ölembe veszlek, megölellek, és úgy tartalak sokáig, amíg minden félelmed el nem oszlik. Nem lehet úgy élni, hogy az ember mindentől csak fél. Nem lehet, mert az nem élet! Lehet szeretni, jót akarni másoknak, törekedni arra, hogy sokan boldogok legyenek Körülötted. Lehet ezt csinálni, és ez jó! Jó mindenkinek, sőt Neked, magadnak is jó, illetve Neked is ez a legjobb! Még sok-sok puszi!
