Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Egy nagyon kedves angol házaspárral töltöttem el pár órát, sokat beszélgettem mindkettőjükkel. A hölgy tag édesanyja nagyon gyengén látó, az édesapja pedig teljesen vak, viszont megtanult fejben sakkozni, és azzal beutazták a fél világot. A látókhoz képest rengeteg mindenből kimaradtak, de a lehetőségeikhez képest mégis nagyszerűen boldogultak. Aztán az én édesapám is szóba került, aki 86 évesen már sok mindennel küszködik, és ez valahol nyilván szomorúsággal tölt el, de ugyanakkor hálát kell adnom azért, hogy egyáltalán köztünk van még. Szinte egyszerre mondtuk ki, hogy az élet nem hibátlan, de mégis nagyon sok mindent ki lehet hozni belőle, ha az ember úgy áll hozzá. Igen, ez a kulcs. Ha az ember úgy áll hozzá. Mert az ember öregszik, és egyszer majd elmegy, de nem mindegy, hogy hogyan él addig, és utána pedig mit hagy maga után. Minden pár keresztül megy nagy válságokon, de a szerencsésebbek idővel ráébrednek arra, hogy mit veszíthetnek el, ha nem járnak folyamatosan egymás kedvébe. Az idősebb, összeszokottabb vagy inkább megbékéltebb kettősök hihetetlen gazdagságot tudnak találni együttlétük majdnem minden pillanatában. Nem mindig nagy, dörömbölő élményeket, ám a csendes, de tudatos odafigyelés örömét, és oldottságát nagyon sokszor. Mert bármily furcsa is, van olyan figyelem, amely minden relaxációnál jobban ellazít. A másik megajándékozását, jó állapotba hozását célzó tapintatos, könnyed, olykor játékos, olykor csak egyszerűen szemlélő, lehetőségeket kereső, váró és azokat végül kihasználó jelenlét ilyen. Az ezt gyakorló párok egy idő után eljuthatnak abba a tudatosságba, amelyben egymás rezdüléseinek, jelzéseinek, legkisebb mozdulatainak mögöttesét is érteni fogják, és abban az értésben a megfelelő, a legjobban odavaló választ tudják adni. Ez egy tanulási folyamat, de ha nem kezdjük el, soha nem fogunk előbbre jutni benne. Én most már nagyon szeretném elkezdeni Veled, mert annak lenne értelme, és azért is, mert amit most csinálunk, annak viszont nem sok van. Nagyon szeretlek, nagyon várlak és nagyon hívlak arra az utazásra, amely során egymásban megérthetnénk magunkat és magunkban felfedezhetnénk egymást. Épp ideje lenne elindulni ezen az úton... Puszi az arcodra!