Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Hétfő reggel van, de Te ezeket a sorokat legkorábban holnap fogod olvasni. Újra Nyíregyházán vagyok, és megint nagyon szeretnélek látni, de beletörődöm abba is, ha ez még nem lehetséges. Nem tudom, mi történik Veled, nem tudom, mi zajlik le Benned, remélem, hogy egyszer majd megbékélsz magaddal, az életeddel, velem, és képes leszel visszajönni hozzám. Tudom, hogy nehéz, mert egy csomó mindent meg kell bánni hozzá, és arra az ember nagyon nehezen veszi rá magát. Nem baj, én bízom azért, hogy egyszer mégis lesz egy áttörés. Addig meg írogatok Neked kedvesen, bátorítóan minden nap, élem az életemet, azt, ami nekem jutott, az életemet, amelyen keresztül nekem kell megtanulnom egy csomó mindent, és közben, persze, várlak, nagyon-nagyon várlak! Vigyázz magadra, egészben szeretnélek visszakapni. Puszi az arcodra :-):-(:-)!