Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Nem tudom, hol jársz, nem tudom, mi van Veled, de biztos lehetsz abban, hogy amíg nem tisztul ki Benned az a gyönyörű összetettség, amelyet párkapcsolatnak hívnak, addig várni fogok Rád. Sok alkotórész felé el lehet menni, de egyik sem elegendően izgalmas. Aminek mélysége, húzása, ereje van, az az részek együttese, az egész gazdagsága, mely mindent magába foglal a bevásárlástól az ebéd elfogyasztásáig, a nagymosástól az ünneplő ruha felvételéig, a munkavégzéstől a pihenésig, a sportolástól a testi-lelki ellazulásig, az aggodalomtól a vigasztalásig, a betegségtől a gyógyulásig, a nőies gyöngédségtől a férfias odaszánásig, a bukástól a feltápászkodásig, a haragtól a megbékélésig, a reggeli búcsú puszitól az esti viszontlátásig, a majdnem érintés nélküli simogatástól a szerelmes összefonódásig. Külön-külön ezek egyike sem jelenti ki a párkapcsolatot, azt csak az egész tudja kiadni együtt. Ahogy az életet nem lehet darabokra szedni, és csak bizonyos "szimpatikus" részeit megtartani belőle, úgy egy kapcsolatot sem lehet csak néhány kedvünkre való összetevőjéből felépíteni. Vagy mindent tekintünk, és akkor történni fog valami, vagy nem, és akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a kapcsolat úgy, ahogy van, lehanyatlik és örömtelenné válik. A jó hír az, hogy nem különleges dolgokról beszélek, nem arról, hogy állandóan repülünk, hanem arról, hogy együtt vagyunk, illetve tanuljuk, hogy mit is jelent az együttlét, és próbáljuk egymást boldogabbá tenni ezáltal. Te engem, én Téged. Szép, nagyon szép út, ha komolyan vesszük, és egyáltalán nem bonyolult. Igazából a legszebb és a legegyszerűbb. Ezt kaptuk, ezt keressük, és ezt fogjuk felépíteni! Türelmesen, kapkodás nélkül, figyelve egymásra, nem görcsösen, hanem oldottan, játékosan és élvezve mindent, ami közben velünk történik. Pont úgy, ahogy most is élünk. Csak együtt :-)! Szeretlek nagyon! Vigyázz magadra!