Édes Egyetlenem! Nem tudom, érzékeled-e, hogy milyen gyönyörű tavasz van. Én igen, nem győzök betelni vele. Már a hétvége is nagyon feldobott, és azóta egyfolytában lelkesedem, pedig tegnap este fújt a szél, és ma délelőtt is elég hűvös volt, de még ezek a körülmények sem tudták elrontani a jókedvemet. Örömömnek egyetlen híja van, és az természetesen Te magad vagy, illetve a távolléted, a hiányod okozta fájdalom! Hiszen mennyivel jobb lenne ezekből a munka utáni órákból néhányat együtt tölteni. Ha nem is mindig, de olykor-olykor azért beleharapni a friss levegőbe, amely árad körülöttünk, belefeledkezni a zsongásba, enni egy fagylaltot az OTP-vel szemben, azon a csoda helyen, ahol mindenki magának válogatja ki az összetevőket, és örülni annak, hogy mi ketten végre egymásért vagyunk. Kinézek az ablakon, a templom kertben megint zöld minden, immár hetedszer tapasztalom meg ezt a harmadik emeleti ablakból oly szépen szemlélhető kibontakozást, újraéledést.
Van egy olyan gyanúm, hogy az elkövetkezendő két napban nem számíthatok Rád. Nem táplálok hiú ábrándokat, hiszen tudod már, hogy megint utazni készülök, és azt hiszem, inkább ki fogod várod, hogy hazatérjek. Ha kivárod, hát kivárod, nem baj, akkor kivárom én is. Tudnék javasolni egy repülőtéri randevút, hisz a kedvenc filmed végén is ott futnak össze a szerelmesek, meg egyszer már mondtad is, hogy jó lenne, de nem teszem, mert novemberben erre már csúnyán ráfaragtunk. Meg különben is, azt mondtuk, hogy most Rajtad a sor a hely és az idő kitűzésében. Illetve én azt mondtam, Te meg nem tiltakoztál, a hallgatás pedig minden demokratikus országban belegyezéssel ér fel. Jó, Magyarország már nem annyira demokratikus, mint régen volt, de annyira azért még igen, hogy ilyen viselkedésbeli konvenciókhoz viszonyítási alapot szolgáltasson.
Befejezem lassan! Van újabb két heted, utána viszont már nagyon szeretnélek látni. Fogok Neked írogatni útközben is, sőt lehet, hogy még képeket is fogok tenni az írás mellé. Hiszen mindig ki kell találni valami újat, elképzelhető, hogy most ez lesz az új. Igen, jól hallottad, mindig ki kell találni valami újat. De nem csak nekem, hanem Neked is :-)! Ho-la-la! Puszi-puszi-puszi!
Ui: Az amsterdami hétvége tekintetében végül a Jóistenre bíztam a dolgot. Egyelőre kb. fele-fele az esély, majd meglátjuk, hogy merre billenti :-)!
