Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Boldog vagyok, mert megszereltem a bicajom hátsó kerekét, pedig nem volt könnyű, vagyis ezúttal nem mondtam csütörtököt. Egyébként mondhattam volna, hisz ma éppen csütörtök van :-)! Azt hittem, hogy el kell majd mennem a postára, de végül nem kellett, és a felszabaduló időt hasznosan töltöttem el. Az viszont igaz, hogy ettől nem lett kevésbé zsúfolt az est hátralévő része, még be kell csomagolnom, és egyelőre azt sem tudom, hogy hazajövök-e a jövő hétvégén másfél napra vagy sem, vagyis több eshetőségre is fel kell készülnöm. Az élet rettenetesen bonyolult, és momentán Te sem egyszerűsítesz rajta sokat. Na mindegy, én szeretem a kihívásokat :-)! Amszterdam eldőlt, megyünk, végül szépen összeálltak a dolgok, repjegyre nem kell költeni, csak némi szállás és koszt, de annyit ki lehet gazdálkodni. A pünkösdi hétvégén tehát nem leszek itthon, és jól fogom érezni magam, bár nagyon fogsz hiányozni, mert igazából sokkal jobban szeretnék már végre Veled utazni valahová, és nem Ádámmal, aki tök helyes, de Hozzád nem mérhető... Elmehetnénk együtt Velencébe, Marseille-be, Szentpétervárra, Rómába, sőt akár Amszterdamba is, most felderítem, legközelebb meg majd én foglak kalauzolni Téged. Vagy valamelyik Égei tengeri kis szigetre Rodosra, Mykonosra, de leginkább Santorinire, olyan gyönyörű vidékek vannak a világban, hogy azt el sem hiszed. Hét év alatt már biztos eljutottunk volna pár helyre! Na, itt most megállok, mert tényleg nincs több időm, meg azért is, mert ez egy érzékeny pont. Újra csak azt mondom: egy kicsit elmélkedj azon, hogy van-e értelme annak, amit csinálsz. Azon túl, persze, hogy halmozod magadra a veszteségeket, és a nagy halom alatt egy nap talán majd meglep valami felismerésféle is. Mert az egy nyilvánvaló és nagyon üdvös produktuma lenne ennek az egész kínlódásnak, és remélem is, hogy megérkezik záros határidőn belül. Addig kitartás és nekem is, mert különben semmi értelme! Puszi az arcodra! Nagyon szeretlek!