Édes Egyetlenem! Ma tényleg alig van időm, mert egész nap a gyárban voltam. Napközben többször is megfordult a fejemben, hogy milyen kedves, szépet küldhetnék Neked este. A gyár nem az a közeg, amelyik tele van csodálatosabbnál csodálatosabb fotó témákkal, nem is igazán találtam olyan megörökíteni való képet, amelyről azt gondoltam volna, hogy örömmel töltene el. Végső szomorúságomban, illetve utolsó mentsvárként felnéztem az égre, és lefényképeztem azt, amit ott láttam. Hát, elég egyszerű fénykép lett, de nagy szeretettel küldöm mégis :-)! Puszi az arcodra!
