Édes Egyetlenem! Sok lehetőségem ma sem volt a fényképezésre, de végül azért egy mégis adódott. Jöttem haza az esti bevásárlásból, és akkor vettem észre, hogy a téma tulajdonképpen a lábam előtt hever :-)...
Összességében elég közepesen teljesültek a mai kívánságaim, háromig tulajdonképpen jól alakultak a dolgok, de akkor az egyik kollégámnak elromlott a számítógépe, és emiatt le kellett fújni egy fontos mítinget. Maradt másfél napom temérdek tennivalóra, melyek legtöbbje igen "nagyfontosságú". Na, mindegy, holnap belehúzok, aztán majd csak lesz valami... Eddig már elég sok mindent túléltem, eggyel több kihívás sem tehet nagyobb kárt bennem. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy mikor láthatlak már végre... Ez állandóan foglalkoztat, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Rád jó párszor! Nem úgy vágyakozom Utánad, mint hét éve, én is sokat változtam, sok tekintetben megkomolyodtam, például a legújabb széldzsekim már nem piros, hanem szürke színű. De ennél lényegesebb változások is lezajlottak bennem. Megláttam egy rakat szomorúságot és nehézséget magam körül, de egy csomó távlatot is, amelyek felé lehet menni. Voltak nagy válságaim, de legalább ugyanannyiszor elképesztően gazdag, mély tapasztalataim is. Írtam öt kötetnyi verset, amelyek közül kb. két tucatnyira nagy örömmel gondolok, írtam rengeteg levelet, és olyan éles szellemi csatákat vívtam meg néhány barátommal, hogy beleremegett a föld. Lett több új ellenségem is, de a régiek közül párral most már egészen jól kijövök, sokan nem tudnak mit kezdeni velem, ám ez inkább az ő bajuk, mint az enyém, viszont közben másoknak (a valamennyi bosszúság mellé) azért rengeteg örömet is szereztem. Az utóbbival nem büszkélkedem, mert nem sok érdemem van benne, a helyzetek többsége csak úgy magától jött. Persze, voltak fontos erőfeszítések is, és azokat sem szabad megvetéssel nézni, de a gyümölcs nem mindig ott érik be, ahol a befektetést kell tenni. Ha visszajönnél hozzám, érettebben és okosabban szeretnélek, és segítenék Neked jól érezni magadat ott, ahová az élet sodor. Mert a sodrást nem nagyon lehet befolyásolni, de hogy hogyan érezzük magunkat benne, az főleg rajtunk múlik, hiszen az ember mindenben találhat valami szépet. Van olyan, amiben könnyebben, van olyan, amiben kicsit nehezebben, de akkor meg az a bónusz, hogy dolgozott érte, és annak is köszönheti az élményét, nem csak a tőle független körülmények együttállásának.
Nagyon szeretlek, nagyon várlak, nagyon biztatlak! Gyere vissza hozzám, Édes! Puszi az arcodra!
