Reggel: Édes Egyetlenem! Tegnap egy jó órás késéssel ugyan, de eljutottam a szülőfalumba, most pedig nagyon nyugodt szombat reggeli hangulatban, mézes tea mellett írogatok Neked. Az előttem álló délelőttöt arra fogom használni, hogy megajándékozom vele magamat a heti sok munka után, de - mint láthatod - magam megajándékozásának első lépése nem más, mint a Te megajándékozásod, hiszen először Neked írok. Egyébként összességében - amellett, hogy elég fárasztó volt - nagyon jól telt a munkahét, a szerbek egy csomó szép élményt szereznek nekem mindig, anyagilag elég szegények, de a szeretetük túlcsorduló. A hét csúcspontja a csütörtöki vacsora volt, igaz, az rajtam is múlt, mert akkor valahogy nagyon befogadó voltam, oldott, nagyon jó hangulatú, nagyon baráti beszélgetés alakult ki sok személyes témával mind a két oldalon, fél 12-ig maradtunk, de jóformán észre sem vettük az idő múlását. A munka frontján sem teljesítettünk rosszul, sokat haladtunk, és egyre többen észre is veszik, hogy nem semmiért utazgatok Pirotba. Persze, van meg nem értés, konfliktus is bőven, de az is az élet része, sőt azt hiszem, hogy nehézségek nélkül sokkal unalmasabb és teljesen terméketlen lenne minden. Hiszen miközben megküzdjük a nehézségeinket, jobb emberekké válunk, vagyis nincs céltalan erőfeszítés, illetve az erőfeszítések nagyon fontosak. Biztos vagyok abban, hogy érdemes küzdenünk egymásért. Ugye, Te is így gondolod? Puszillak, szeretlek, nagyon várlak! (Este majd újból belépek, és teszek fel valamilyen aktuális fotót is :-)
Este: Nagyon szép délelőttöm volt, szabadon sétáltam a környéken, végigsétáltam a Ráday utcán, ittam egy kávét a Múzeum Kávéházban, és meglátogattam a régi campust, az ELTE Múzeum körúti tömbjét, ahol 30 éve tanultam. Alig változott, a hangulata pedig teljesen ugyanaz, mint régen volt, egyedül a zebrát helyezték át 200 m-rel arrébb, illetve még annyi történt, hogy most már bölcsészeket képeznek itt, és nem tudósokat. Több képet is készítettem, lehet, hogy még a holnapi is ezek közül lesz kiválasztva. Persze, annyira azért ne szaladjunk előre! Mert ahogy a mondás is tartja: minden napnak elég a maga képe :-)!
