Édes Egyetlenem! Vasárnap reggel van, és tökéletes csend a lányaimnál, akik valamikor az éjszaka háromnegyedénél értek haza Dorka születésnapi bulijából, és vélhetően nem is fognak felébredni a déli harangszó előtt. Nincs hová sietni nekem sem, kihasználom a nyugalmat, és most írok Neked, annál is inkább, mert az ilyen csendes pillanatokban hiányzol a legjobban. Ilyenkor nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy milyen jó lenne Veled lenni. Tetőtől talpig szerelmes vagyok, csak pár érintés kellene Tőled ahhoz, hogy más állapotba kerüljek, és azt hiszem közben én is tudnék hatni Rád :-)! Nagyon fontos az az idő, amelyet a szerelmesek ruha nélkül töltenek el egymással, a fizikai együttlétnek az a foka semmivel sem pótolható, Kinyílunk, érzékennyé, sérülékennyé válunk ott, de ha azt a érzékenységet tudatosan adjuk egymásnak, akkor nagyon-nagyon mély tapasztalatok érhetnek minket, illetve nagyon-nagyon mély tapasztalatokkal gazdagíthatjuk egymást. Nem akarok sokat fantáziálni, de ennyi azért belefér egy ilyen szép, napocskás vasárnap reggeli levélbe.
Száz szónak is egy a vége, gyere vissza hozzám, és hajtogassuk ki végre magunkat és egymást abból a csomagból, amelyet 11 éve hordozunk, és még mindig felbontatlanul. Gyere vissza hozzám, Édes, ne csak a blogomat olvasgasd, gyere vissza, éljünk együtt, tegyük széppé egymás életét, vállaljuk el azt a kihívást, amit egymás életének széppé tevése jelent. Nagy kihívás, nem könnyű rászánni magunkat, belátom, sokkal nagyobb vállalás, mint sokan gondolják, de közben nagyon fontos is, az életünk egyik legfontosabb része. Az időnk akkor is elmúlik, ha nem találkozunk, és akkor is, ha igen, de a találkozásból fakadhatnak olyan élmények, amelyek átalakítanának, illetve kiteljesítenének minket.
Puszillak, szeretlek, és várom, hogy találkozzunk. Tegnap elkezdtem számolgatni, hogy melyik lenne megint jó dátum, aztán arra jutottam, hogy bármelyik. Illetve most öt napig még odaleszek, és májusban is lesz pár utam, de annyi azért nem, hogy ne tudjunk elkezdeni együtt élni. Mert ahhoz nem kell túl sok, csak egy kis belátás meg körülbelül ugyanannyi bátorság. A többi jön magától :-)!
(Sokat gondolkodtam azon, hogy ma milyen kép jöjjön, aztán - ahogy már tegnap is megpendítettem e lehetőséget - úgy döntöttem, hogy egy napot még rászánok a régi iskolám bemutatására. Ebben az épületben annak idején a geológiai tanszékek működtek, például idejártunk ásványt felismerni tanulmányaink legelső félévében. Előtte a füves területen Eötvös Lóránt szobra látszik egy kicsit.)
