Édes Egyetlenem! (Részben Ancsel Évának is köszönheted, hogy így szólítalak meg, ő nyugtatott meg afelől, hogy ez egy nagyon helyénvaló megszólítás abban az esetben, ha a megszólító személy szereti a megszólítottat.) Eltelt egy fél nap, és egészen megváltozott az idő, összeraktam a bicajomat, kimentem a tóhoz lapcsánkázni, de visszaútban már kicsit eláztam. Van más újság is, hosszú idő óta ma futottam először. Nagyon óvatosra vettem a figurát, csak két kört teljesítettem a baloldali erdőben, élveztem a mozgást, de most még nem tudom megmondani, hogy sikeres volt-e, azt a lábam holnap reggeli állapota alapján lehet majd eldönteni. Ez egy külön történet, nagyjából erről szól a harmadik blogom, a Leonidasz naplója. Holnap este kártyaparti lesz nálam, így rá leszek kényszerítve arra, hogy rendet rakjak a lakásomban, ami egy hónap erőltetett menet után annyira azért nem lesz egyszerű, de bízom abban, hogy sikerülni fog mégis, mert párszor már sikerült.
Ennyit magamról, és most jössz Te! Illetve pont ez a kérdés. Úgy értem az, hogy jössz-e. Mert nagyon jó lenne, ha jönnél, annyira jó lenne, hogy azt nem vagyok képes szavakkal kifejezni. Megtippelni sem tudom, hogy éppen hol tartasz, néha úgy érzem, hogy már 98%-on áll a mutató, máskor viszont arra gondolok, hogy talán még csak 20% körül ingadozik. Annyi azért biztos van a készültséged, annál lejjebb nem mennék a saccolással. A 20% elég kétségbeejtő lenne, ha időarányosan kéne számolni, de azt hiszem, hogy a lineáris extrapolációra ebben a tekintetben még gondolni sem érdemes. Én még olyan emberi lelket nem láttam, amely egy egyenes mentén növekedett volna (például szeretetben). Sőt, éppen ellenkezőleg, néha teljesen váratlan események is bekövetkeznek, illetve inkább azt mondanám, hogy elég gyakran. Lehet, hogy ez a baj velünk is, hiszen mindig várlak, vagyis nem nagyon van olyan pillanat, amikor váratlanul be tudnál toppanni. Belátom, ez probléma, viszont nem tudom, hogy mit csináljak. Ne várjalak? Az segítene? Na jó, legyen akkor úgy, hogy nem várlak. Cserébe viszont ígéred meg, hogy az alatt az idő alatt, ameddig én nem várlak, Te valóban be fogsz toppanni váratlanul. Ha Te betartod az ígéretedet, akkor én is betartom a magamét! Áll az alku? Na, most aztán jól kicseleztük a logikai ellentmondásokat, ebből is látszik, hogy nincs megoldhatatlan probléma, csak túl kevés kávé, ahogy azt a tegnapi fényképről világosan le lehet olvasni. By the way, mit is írtam arról az életre szóló cappuccinozásról? Ugye, milyen szépen összeérnek a szálak :-)))!
Minden álszerénységtől mentesen állíthatom, hogy ezúttal briliáns blogbejegyzést sikerült összehozni, sőt mi több, azt hiszem, hogy tetszeni fog Neked is. A tegnapi bejegyzés két utolsó piros betűs szava viszont - a fentiek értelmében - sztornó. Vasárnap délben ott leszek a kávézóban, de nem foglak várni, így máris van egy esélyed arra, hogy váratlanul gyere el. Hát nem fantasztikus! Minden kívánságunk így teljesüljön! Puszi az arcodra :-)!
Ja, és a mai kép nagyon érdekes! Szokásom, hogy időnként ránézek a National Geographic honlapján a Nap képe rovatra. Minden nap felkerül oda egy kép, a legszebbeket általában le is töltöm. Az utazások miatt volt egy kis elmaradásom, jó két hétig távol maradtam ettől a honlaptól is. Tegnap viszont pótoltam az elmaradásomat, és csodák csodája mit találtam a Te névnapod dátuma mellett? Egy nagyon kedves levendulás fényképet! Valaki bizonyára tudta, vagy csak ráérzett arra, hogy én azt a képet ott meg fogom találni, és nagy örömmel el fogom küldeni Neked. Jó, mi :-)?!
És van még egy vers is, mosogatás közben jutott eszembe:
Átviszlek
Átviszlek, ne félj, a nagy falon,
Persze, csak úgy,
Hogy én is Veled megyek
Ha Neked fáj, nekem is fájjon,
Ha Te összetörsz, törjek össze én is,
Ha Te valamit elrontasz, én is rontsak rajta,
Hogy aztán Veled - és csak Veled - mindent jóvá tegyek.
Na, most aztán nem mondhatod, hogy nem foglalkoztam Veled eleget :-)!
