Édes Egyetlenem! Már megint alig van időm Neked írni :-(((... Munka Nyíregyházán, utána utazás Budapestre, majd újabb munka ott, nem sokkal utána pedig vacsi, vacsi közben bájos, de nem túl tartalmas beszélgetéssel semleges témákról. Az utóbbi kettő még előttem áll, de valószínű, hogy így lesz, mert eddig már sokszor volt hasonlóan. Közben beköszöntött a nyár, itt Budapesten már rövid nadrág kéne meg póló, sajnos nincs nálam egyik se, de az alkalom nem is nagyon tolerálná ezeket a ruhadarabokat. Nem tudom, hogy a tegnapi piros betűs félmondat ismerős volt-e, és be tudtad-e fejezni. Ha jól emlékszem egyszer már leírtam szóról-szóra ugyanezt az egyik hűtőmágnesre, de javíts ki, ha tévedek. Illetve nem csak ezt, hanem a végét is. Ha véletlenül nem lenne ismerős, akkor nyugodtam olvasd össze a mai piros betűs szavakat, és máris megtudod, hogy ki lesz boldog és mennyire. Egyébként a kép is a tegnapihoz kapcsolódik, azt a helyszínt ismétli, mert találtam egy jobb nézőpontot, illetve mára a nap is kisütött. Egész hangulatos így, nem? A fa a Te idődben még nem volt ilyen terebélyes... Na, mennem kell, pedig maradnék még szívem szerint. Vigyázz magadra nagyon, és gyere vissza. Ne bolondozz már sokáig! Itt a helyed, őrzöm és várlak. Puszi az arcocskádra! (Hitted volna?) Szeretlek!
