Édes Egyetlenem! Fél kettő van, és egy padon ülünk egy nagyon barátságos csatorna partján. Persze, ez nem nagy szó, mert itt a csatornák mind nagyon barátságosak. Keresztül-kasul szelik a várost, állandóan átkel rajtuk az ember, már vagy ötven fényképet csináltam róluk. Egyébként elég hűvös van, de az eső már elállt. Nem sokára visszamegyünk a szállodába, elfoglaljuk a szobánkat, utána pedig irány a Nemzeti Múzeum a leghíresebb holland festők képeivel. Reggel, amikor megérkeztünk, teljesen ki volt halva a város, azt hiszem tegnap este mindenki agyonbulizta magát, de azóta a többség szerencsére felébredt. Most már van egy kis életszaga az utcáknak, kezd látszani az, amiről a lányaim is meséltek, hogy ez egy nagyon fiatalos hely, és fél Európa itt érzi jól magát. Mondjuk erre a hollandok liberalizmusa még rá is tesz egy lapáttal, és abból azért én mindent nem akarok magamévá tenni. Nekem bőven elég vagy Te! Na, mennem kell most, puszi az arcocskádra, szeretlek!
