Édes Egyetlenem! Nincs időm új blogbejegyzést írni, ezért úgy döntöttem, hogy a tegnapit folytatom. Ne legyél dacos, és ne is félj semmitől, mert aminek meg kell történnie, az úgy is megtörténik, legfeljebb nem simán, hanem nagy szenvedések árán. Soha rosszabb dolgod ne legyen annál, mint ami most van, hogy valaki szeret Téged. Értem a nehézségeidet, de mégsem tudlak nagyon sajnálni emiatt, jobban sajnálnálak, ha nem szeretne senki. Szóval fel a fejjel, legyél kedves, aranyos, mosolygós mindenkihez, főleg hozzám. Ennyi a mai üzenet, rövid, de velős :-)! Puszilom az arcodat!
A fotók is a tegnapit folytatják, ma reggelre kisütött a nap, így aztán újabb képek készültek a teraszon.
