Édes Egyetlenem! Gyere vissza hozzám, kérlek, ahogy én is visszajöttem Hozzád Európa másik feléről! Számomra nagyon úgy tűnik, hogy ennél jobb ötleted Neked sincs az életed hátralévő részére vonatkozóan. Ha látnám az ellenkezőjét, az más lenne, de nem látom. És amíg nem látom, addig én sem tudok egyebet tenni, mint várni Téged és készülni arra, hogy majd együtt fogunk élni, és együtt fogjuk keresni a kibontakozást. Azt a kibontakozást, amelyet most külön-külön keresünk, legalábbis a külső szemlélő számára ez adódik a látványból, viszont mi tudjuk, hogy valójában már nagyon régóta együtt vagyunk, csak az egyikünk egy kicsit még mindig úgy csinál, mintha azt nem tudná. Gyere vissza, Drága! Gyere vissza minél gyorsabban! Puszi az arcodra! Szeretlek nagyon!
A kép még tegnapi, ugyanis ez a gép repített el Clermont-Ferrand-ból Párizsba!
