Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Azt látom, hogy nagyon becsületesen olvasgatod a leveleimet, és ez jó! Az is jó, hogy nem jöttél hamarabb, bizonyára mind a kettőnknek meg kellett értenie egy csomó dolgot, és az értés csak abban a hosszú várakozásban volt lehetséges, amely már oly régóta tart. Szóval minden jel arra utal, hogy nagyon ügyesen viselkedtél, de azt mondom mégis, hogy lassan váltani kéne. Nem tudom, hogyan gondolkodsz az előttünk álló nyárról, de ez itt most megint egy fordulópont esélye. Mert ha június 14-én vasárnap délelőtt 10 órakor találkozni tudnánk (hely megadása a június 14-i blogbejegyzésben, de biztos, hogy Nyíregyházán), akkor ez a nyár már a miénk lehetne, és az nagyon jó lenne. Amikor ezeket a sorokat írom még 11 nap van hátra a jövő vasárnapig, de mire a Te szemed elé kerülnek, már június 4-dikét fog mutatni a naptár, vagyis Neked 10 napod lesz arra, hogy az áttöréshez szükséges utolsó bátorság adagot megtaláld, ho-la-la! Ezt a 10 napot nagyrészt utazással fogom tölteni, pénteken elbicajozom Kékedre, ott nyerek egy kazal pénzt a tarokkos barátaimtól, vasárnap hazajövök, aztán hétfőtől péntekig Románia, Floresti. Szombaton észhez térés, és kevés takarítás, vasárnap pedig kisüthet a Napocska, előbújhat a felhők mögül végre. Süss fel Nap, fényes Nap, szívemben a sok szép szándék mind megfagy! Azt meg nem akarod, gondolom :-):-(:-)... Vagyis nincs út hátra, csak előre, amely megfigyelés egyébként teljes mértékben összecseng minden normális élettapasztalattal. Egyszer, amikor még nagyon szerettél, írtam Neked egy hosszú levelet Lót feleségéről, arról, hogy az össze-visszatekingetés sóbálvánnyá változtatja az embert. Most, hogy már megint nagyon szeretsz, talán már jobban érted, hogy mit akartam akkor kifejezni. Hát ennyi... Nem szaporítom a szót tovább ebben a blogbejegyzésben, nyugovóra Térek lassan, de előbb még élvezem egy kicsit ezt a gyönyörű meleg estét. A nyári estéknél nincs jobb napszak, ilyenkor imádok élni :-)! Szeretlek, Édes, puszi az arcodra! Ne félj!