Reggel: Édes Egyetlenem! Egyelőre eléggé úgy néz ki, hogy nem olvasod a bejegyzéseimet. Nem tudom, mi lett Veled, remélem, hogy nem ért semmi baj. Elutaztál messzire? Vagy "zavartalanul" akarod eltölteni életed utolsó társtalan napjait? Meg tudnám érteni az utóbbit is... Nincs időm többet írni, meg nem is lenne értelme. Viszont kérlek, hogy ha mégis a Kisbolygón találod magad, a szeretetemet és a féltésemet olvasd ki ezekből a sorokból is. Puszi az arcodra! És vigyázz magadra! Nagyon...
Este: Édes Egyetlenem! Viszonylag jó napom volt, bár lehetett volna még ennél is jobb. Például, ha szeretnél, az még jobb lenne. Egyébként tudom, hogy szeretsz, csak az a baj, hogy Te még nem tudod egész biztosra. Na, mindegy, a napjaid így is, úgy is meg vannak számlálva... Itt fogok aludni, ebben a csodálatosan megformatervezett ágyneműben. Komolyan mondom, már csak Te hiányzol! Puszi az arcodra!
