Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Mennem kell mindjárt, alig van időm, de írok mégis, mert nem stabil az internet, és nem akarom, hogy két nappal a találkozásunk előtt az a csúfság történjék, hogy üzi nélkül maradsz. Ez a hét lényegében ki van pipálva, holnap hazarepülőzöm, sőt eljutok Nyíregyházára is, mert rendeltem minibuszos transzfert. Nagyjából megcselekedtem azt, amit a haza megkövetelt, egyetlen bökkenő van csak, az, hogy az előttem álló munka mennyisége nem lett kevesebb attól, hogy eljöttem ide :-)! Remélem, Te is jól vagy, és nem aggódsz különösebben. Sokat gondolok Rád, és továbbra is csak bátorítani tudlak. Keresd elő a kistigrist, ha úgy érzed, hogy szükség van rá, nekem tényleg mindegy, hogy milyen fegyvertárt vetsz be, a lényeg az, hogy elgyere vasárnap arra a helyre, ahol várni foglak. Nagyon szeretlek, és most már biztos, érted Te is, hogy ez az egész miről szól. A szeretetünkről, az életünkről, az életünk összefonódásáról, arról, hogy egymásban jobban megértjük magunkat, mintha nem találkoztunk volna, és az útról, amelyen járva egyszerre növekszünk egymás és magunk kibontakozása felé. Nincs benne semmi csiribú-csiribá, minden a maga természetes egyszerűségében adódik. Velünk, a mi törekvésünkkel együtt fejlődik, nélkülünk, a mi törekvésünk nélkül viszont hanyatlik. Ugyanúgy, mint minden házasság, sőt pont ugyanúgy, mint minden emberi kapcsolat! Puszi az arcodra! Szeretlek!