Édes Egyetlenem! Ne haragudj rám, de amíg nem derül ki az ellenkezője, addig én csak úgy tudok gondolni az előttünk álló időszakra, mint a Kisbolygó végnapjaira. Írni sem tudok máshogy, a legfontosabb motívumokat ismétlem, már a tegnapelőtti vers is az volt, a tegnapi regényrészlet meg pláne, és a mai is az lesz, éjszaka ötlött fel bennem, hogy mit válasszak, amikor felkeltem, hogy igyak egy pohár vizet. Viszont előtte egy fontos infó arra az esetre, ha találkozni szeretnél velem. A hosszú hétvége négy napjából kb. három napot Nyíregyházán fogok tölteni, nagyrészt a Bessenyei téri lakásban, a kivétel valószínűleg a szombat lesz (de az is lehet, hogy a péntek, majd meglátom, leginkább az időjáráson múlik), mert egy napra szeretnék elmenni a Zemplénbe. A céges telefonom viszont végig nálam lesz és bekapcsolva, vagyis részemről nem lesz akadálya a kapcsolatfelvételnek...
És akkor most jöjjön az a bizonyos legfontosabb motívum :-)! A múltkori videó annyira felbátorított, hogy most is ezt a műfajt választom. A látvány ezúttal sem extra, viszont a dal maga... Szóval szóljon úgy, ahogy szólnia kell, Te meg hallgasd úgy, ahogy hallgatnod kell! Minden benne van, illetve sok minden. Puszi az arcocskádra!
