Édes Egyetlenem! Csütörtök délután titkosszolgálati eszközökhöz folyamodtam. Olyasmit csináltam, aminek a gondolata már többször felötlött bennem, de eddig még mindig elhessegettem, most viszont elérkezettnek láttam rá az időt. Elmentem a Mosoly utcába, és megnéztem, hogy még mindig ott laksz-e. Hát, azt nem tudom, hogy a lakással mi van, de sikerült megállapítanom, hogy a kapucsengő mellett még mindig a Te neved látható. (Megmondom őszintén, hogy ezen azért nem nagyon lepődtem meg.) Jó, ez így magában nem egy perdöntő infó, de beleillik azon apró, ám nyugtalanító jelek hossza sorába, melyek a Körülötted lévő káosz fokozódásáról sokkal inkább árulkodnak, mint annak csillapodásáról. Nem akarlak bántani és zaklatni sem, de mindent megmozgatok azért, hogy megtudjam, el lehet-e Téged hagyni. Egyelőre azt látom, hogy nem. Egyébként nem értem, hogy mért várod el tőlem, hogy elhagyjalak, amikor Te magad sem vagy tisztában azzal, hogy mit akarsz tenni velem... Jó, ez most úgy hangzik, mintha logikus viselkedést igényét támasztanám Veled szemben, holott a logikára már mind a ketten számtalanszor rácáfoltunk. Pl. nem nagyon logikus, hogy még mindig blogbejegyzéseket írok Neked, azután is, hogy már jó néhányszor elküldtél a búsba, mint ahogy az sem logikus, hogy Te ezeket a bejegyzéseket folyamatosan olvasod, miközben a régi munkatársaid buliján... Ne érts félre, nem haragszom, meg annyira meg se vagyok döbbenve, láttam én már cifra dolgokat, igen, léteznek nagyon keserves nyűglődések, még ennél sokkal keservesebbek is előfordulgatnak. Az élet néha ilyen, főleg akkor, amikor kétségbeesésünkben agyonkomplikáljuk, ahelyett, hogy lényegi átalakulásokon mennénk keresztül. Viszont ez nem végállapot, hanem egy krízis, és a krízis után, illetve pont a krízis végigszenvedéséből kezdődhet valami egészen új. Amíg annak az egészen újnak esélyét látom (mondjuk abban, hogy szorgalmasan látogatod a Kisbolygót), addig szeretlek és várlak, és közben takarítom én is a régi életemet, meg a régi lakásomat, tegnap például megtisztítottam az ablakokat. Ha szép rend lesz a szobámban, majd ide is felteszek egy-két képet róla. Puszi az arcocskádra :-):-(:-)!
Ehhez a pár sorhoz a Te utcád képe illene (amelynek valódi neve természetesen nem Mosoly utca :-), de nem akarom nyilvánosságra hozni, hogy hol laksz. Inkább egy mosolygós leandert mutatok. Azt azért elárulhatom mindenkinek, hogy ugyanabban a városban mosolyog, amelyikben Te is :-)!
