Édes Egyetlenem!
Kezd egy kicsit elegem lenni a komoly levelekből, ha ez így folytatódik teljesen befülledünk a végére. Nem tudom, hogy a verseim mennyire tetszenek (lévén, hogy soha egyetlen visszajelzés sem érkezett rájuk), de ma inkább azok közül küldök Neked egyet:
A perc, amelyet most élünk
Az a perc, amelyet most élünk, már a miénk lehetne,
Ha szemed rám akár csak egyetlen pillantást vetne,
Mert a Te pillantásod olyan, hogy elűzi mind a kínt,
Szempillantásod mindent old, ha sírva rám tekint
Az a perc, amelyet most élünk, már a miénk lehetne,
Ha egész kis lényed velem egyszer számot vetne,
Mert egyetlen szívdobbanással elűzhetnéd a bajt,
A zavart, amely közöttünk már oly régóta tart
Mondjuk ez sem limonádé :-):-(:-)... Puszi az arcocskádra! Szeretlek!
