Édes Egyetlen Egyem! Ha tegnap elolvastad a verseket, akkor elolvastad a magyar szerelmes líra 80%-át, és elolvastad azt a félmondatot is, amelyet a cím tartalmaz, és amelyet majd a jegygyűrűinkbe is be fogunk vésetni. Egyébként nem tudom, hogy elolvastad-e, mert tegnap délután óta nem látogatta meg senki a Kisbolygót. Áttértél a kétnaponkénti olvasásra? Már megint ott tartok, hogy talán ez az utolsó bejegyzés, hiszen ha holnap sem jössz, el kell engednem Téged. Na, mindegy, ez a merengés itt és most nem helyénvaló, egyelőre még úgy írhatok Neked, hogy vagy, és gondolsz rám...
Ugye, most már jobban érted, hogy mit jelent ez a verssor? Beszélgettünk erről régen, sőt a színházba is elmentünk egyszer, amikor ott pont erről volt szó. Megjártam éred én a lélek hosszát... Igen, sok mindent megjártam, és az országok útjai közül is jó páron végigcaflattam. Hét év, hét hosszú év, legalább 25000 kilométer kerékpáron, de lehet, hogy még annál is több. Magyarország keresztül-kasul sokszor, végig a Duna völgyében, át a Fekete erdőn majdnem Strasbourgig, Szlovéniába, Ausztriába és Szlovákiába többször, még Lengyelországban is kerekeztem pár napot. Hozzá a rengeteg futás, a rengeteg munka, kiküldetések mindenhová, a borzasztó sok egyedüllét, a borzasztó sok egyedül megoldott probléma, az egyedül töltött betegségek, a balesetem, a kórház, ahová kétszer kellett Nélküled mennem, az egyedül töltött ünnepek, a karácsonyok, a szilveszterek, mert mindig vártalak, mert mindig bíztam abban, hogy eljössz, a borzasztó sok bizonytalanság, az útkeresések, a rengeteg írás, a levelezések sokakkal, a feszültségek, a konfliktusok vállalása is, hogy legalább egy kicsit tisztuljanak a dolgok, 1700 blogbejegyzés itt, még 500 a másik blogomban, meg kb. 150 a harmadikban, versek, prózák özöne. És ezek csak a külső jelek, amelyeket a belső tartalom vetít fel, és amelyhez képest az előbbiek tulajdonképpen elenyészőek. Sok mindent mondhatsz, de azt, hogy nem dolgoztam Érted nagyon sokat, nem állíthatod. Nem azért mondom ezt, mert büszkélkedni akarok Előtted. Nem, Édes, azon én már rég túl vagyok, de látnod, értened kell, hogy mi történik Körülötted, mert ha nem érted meg, akkor mindez kárba megy, és nem tud kibontakozni, ellendülni az életed. Nagyon mély, csodálatosan gazdag tapasztalat ez a hét év, de mit ér, ha nem akarod megérteni, hogy mit, miért és mire kaptunk. Ezeket az eseményeket nem lehet letagadni, de nem is kell, mert értelmük van, azért lettek, hogy figyelmeztessenek minket olyan lényeges dolgokra, amelyek fölött egyébként simán elsiklottunk volna. Olyan dolgokra, amelyek egyébként betokozódtak volna, és nem engedtek volna meggyógyulni minket. Mert amit az ember nem mer felhozni, megérteni, beismerni, az lent marad és rág szét mindent belülről, és megakadályoz minket abban, hogy növekedjünk, és általunk a világ is...
Édes! Ha olvasod a blogbejegyzéseket, gyere vissza, kérlek! Az nem egy tartható állapot, hogy olvasol, és közben semmi mást nem lépsz. Az egy nagyon-nagyon rossz állapot, egy megrekedés, egy béna döntésképtelenség, egy óriási szenvedés, egy üvöltő fájdalom, amelyből egyszer úgyis ki kell billenni valahogy. Vagy jelentkezz ki a Kisbolygóról, és akkor legalább el lehet siratni Téged (bár nem erre vágyom), vagy jelentkezz be nálam, és akkor lehet örülni és újrakezdeni! Ez a két lehetőség van. Jelentkezni kell! Vagy ki, vagy be! Dönteni és felelősséget vállalni a döntésedért. Nem úgy, ahogy eddig tetted, mert az csak egy kerülőút volt, amely bizonyára kellett Neked, mert anélkül még mindig nem lettél volna eléggé eltévedve, de nem nagyon hiszem, hogy még mindig szükséged lenne rá... Szeretném, ha visszajönnél! Puszi az arcocskádra!
Ui másnap reggel: Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni, ha megszűnnek a látogatásaid. (Jó, ez így egy kicsit túlzás, mert igazából aludtam is bőven :-)! Aztán reggelre kitaláltam, viszont most már látom, hogy volt tegnap este is látogató, tehát a kérdés egyelőre nem aktuális. Azt viszont tudd, hogy amíg szorgalmasan olvasol, addig én szorgalmasan fogok írni. Ha az életünk végéig is csak ez tud lenni a szál köztünk, akkor mi így fogjuk szeretni egymást az életünk végéig. Nem ez a kiváló állapot, de még ez is sokkal-sokkal jobb, mint ha egyáltalán nem lennél. Mert ebből bármikor bármi lehet. Ha viszont elmennél, abból többé nem lehetne semmi! Szeretlek nagyon!
