Szeretlek, kereslek, szenvedlek, s nagyon régóta visszavárlak,
Országok útjain, a lélek határain utazom, s folyton varázsolok Neked,
Látod, Édes Egyetlen Egyem?! 77 napig és 7 évig tartott a csend,
S lett belőle végül 777 szívet szaggató mese,
Nem bánom, hogy elmentél, nagyon inspiráló volt a távolléted,
De most már gyere vissza, és holnaptól a jelenléteddel inspirálj inkább,
Hisz minket olyan elszánás tart össze, amelyhez nem hasonlítható
Még a tündérmesékben szereplő párok szerelme se.
Ui: Megint, megint, megint lehet, hogy ez az utolsó! Tegnap este, amikor felraktam, már csak jó négy és félóra volt hátra a második nullás napból. Szeretlek. Leírom, mert lehet, hogy nem lesz több alkalmam rá...
