Édes Egyetlen Egyem!
Lett két nullás nap egymás után, ami után a fogadalmam értelmében nem írhatok Neked tovább. Viszont "egész véletlenül" kaptunk még egy utolsó esélyt. Ez az utolsó esély egy szám formájában érkezett. Biztos emlékszel arra, hogy mi volt a naplóm százezredik szava, és talán arra is, hogy milyen súlyos üzenetként értelmeztem azt a "véletlenül" pont odaeső szót. Ez a mostani véletlen körülbelül ugyanannyira megrázó, és legalább annyira elgondolkodtató is. Ugyanis karácsony szentestéjének napjáig pontosan 77 nap van hátra, ami azt is jelenti, hogy ha ma elkezdünk egy 77 napos csendjátékot (hiszen az első csendjátékunk is 77 napig tartott), akkor a 77. nap pontosan december 23-dika lesz, amely nem más, mint a Bessenyei térre való költözésem 7-dik évfordulója. Szóval én ezen az újabb számmisztikától immáron megerősödve azt javaslom, hogy hajrá és szeretnélek látni legalább a végén. Ez egyben az utolsó randevú ajánlatom is, ha addig nem jelentkezel, akkor várlak Nyíregyházán, a Kossuth téren, a városi karácsonyfa alatt este nyolckor. (Az már csak a hab a tortán, hogy 77=7x11, és a 11 a mi kettőnk közös kedvenc száma, ha jól emlékszem.)
Ez alatt a 77 nap alatt gondold át még egyszer, hogy amit most teszel, az nem egy nagy menekülés-e az emberi fejlődés, az igazi nővé válás élet által támasztott követelményei elől. Gondold át azt, ami tulajdonképpen minden nő számára alapkérdés (és aminek természetesen megvan a férfi analógiája is), hogy egy olyan kapcsolatot, élethelyzetet kell-e választanod, amelyben különösebb kihívások nélkül ellavírozhatsz, viszont nem is történik Veled semmi maradandó, vagy egy olyat, amelyben kihívások vannak, viszont amelyben saját hölggyé, igazi nővé válásod által gyümölcs is terem bőséggel. Mert, ahogy a Dallamokban is olvashatjuk: Ha valaki a méltót, a nehezebbet választja, már csak idő kérdése, sorsa mikor kínálja számára a lelkét megrendítő szerelmet. E megváltó érzés égisze alatt tovább léphet. Szenvedés akkor is vár rá, hiszen csak napfényes oldal nem létezik a kétpólusú világban, ám a szeretett társ iránti önzetlen odaadás életerővel tölti fel a lelkét. A lemondás közepette soha nem látott mértékig éli meg teljesnek a létet. Mélyeket szív a friss levegőből, és az egész világot magába tudja fogadni...
Puszi az arcocskádra! Szeretlek nagyon, és még mindig bízom Benned. Idén karácsonyra végre tényleg váljunk ajándékká egymás számára!
