Édes Egyetlenem!
Hívogatlak, szeretgetlek, kedvesemnek szólítalak, és várlak, és szeretném, ha már itt lennél! Sok mindent értek, nyitott könyv vagy, nem kell megmagyaráznod semmit. Rettenetes dolgokon mentünk keresztül, de ezektől a rettenetes dolgoktól csak szorosabb lett az összetartozásunk. Te beláttál egy csomó értelmetlenségét, én pedig megerősödtem kicsit, és közben el is gyengültem a szükséges mértékig :-)! Ha lesznek nehézségek, mire mindent megértünk, hát, legyenek, nem bánom! Az életben mindig vannak nehézségek az értés útján, ezen egy picit sem kell meglepődni. Semmi sincs ingyen, viszont az állhatatos erőfeszítésnek a pokol kapui sem tudnak ellenállni, a mennyországé pedig pláne nem. Nincs itt a mennyország még? Akkor legyünk állhatatosak továbbra is, mert én már nagyon vágyom arra a mennyországra, amelyet a Te közelséged jelent :-)! Mert tudom, hogy létezik az a Napocska, akinek a közelsége mindenki számára egy kis mennyországgal ér fel, számomra meg egy óriásival. Létezik csak még bátortalan, és múlt szerdán még nem mert eljönni a karácsonyfa alá. Hát, e hét szerdáján megteszi-e? Adjunk neki egy újabb esélyt, hátha eljönne most már? Ha nem, hát, nem, az se olyan nagy baj, akkor majd hazasétálok egyedül, volt már olyan az életemben. De ha eljönne, akkor legalább hazasétálnék vele együtt, vagy hazakísérném, illetve addig maradnék nála, amíg azt nem mondaná, hogy most már elég, és egy kis időre hagyjam egyedül, hogy fel tudjon dolgozni. A fehér rózsa már hervadozik, de szerintem, lehet még kapni valahol a városban, és pénzem is van elég, hogy vegyek megint egy szálat. Összességében azt mondhatom, hogy minden feltétel adott a boldogságunkhoz. Nem csábító ez a távlat? Engem csábít, és ezért én meg Téged. Szóval szerdán este nyolckor a fa alatt utókarácsony és előszilveszter! Addig is puszi az arcocskádra :-)!
Ui: Nem tudod, hogy hogyan kéne odamenni Gyurihoz, és mit kéne mondani neki ennyi idő után? Na, ezen aztán ne fájjon a fejed! Segítségképpen elárulom, hogy nekem sincs elképzelésem arról, hogy mit mondhatnék Neked :-)! Ha csak szó nélkül megölelsz, elveszed a rózsát, és elmész, az már sokkal-sokkal több annál, mintha el se jönnél. Ha nem tudsz megölelni se, akkor simogasd meg az arcomat, és engedd meg, hogy egy pillanatra én is megsimogathassam a Te arcodat. Azt nem hiszem, hogy még erre is képtelen lennél...
