Gyere hozzám, Édes Hercegnőm! Nem véletlen a megszólítás változása, fontos, hogy tudd, ki vagy, ahogy a százezredik szó kimondta, fontos, nagyon fontos, fontosabb, mint eddig bármikor, mert ha nem tudod, nem fogsz tudni kilépni a hezitálás egyre sötétebbé váló örvényeiből. Nem volt könnyű életed eddig, azt látom, és azt is látom, hogy még mindig nagyon nehéz helyzetben érzed magad. De nem Neked kell megoldanod mindent, én is részt tudok venni egy csomó dologban. Amíg Rád vártam, egy csomó háborúba elmentem, egy csomó nehézség ért, de végül is jól jöttem ki belőlük, és ügyesebb, bátrabb lettem, mint sok éve voltam. Ezeket a tapasztalatokat kész vagyok Érted is hasznosítani. Nem a levegőbe beszélek, hanem komolyan és felelősséggel. Lehet, hogy túl sokat mókáztam, nem rossz szándékból tettem, oldani akartam a szomorúságodat. Lehet, hogy túl sok szerelmes verset írtam, de mindegyik őszinte volt, és azért jártam el így, mert reméltem, hogy örömet okozok Neked velük, és megindítom a szívedet. Lehet, hogy nem mindig értettem meg a problémáid magját, és így félrement egy-két erőfeszítés. Lehet, sőt szinte biztos, hogy ez megtörtént. De a lényege azért szépen átviláglik mindenen. Végig Veled voltam, és végig dolgoztam Érted is, és ez a lényeg, amire végzetes árnyékot nem vetíthet semmi. Mindegy, hogy fizikai vagy szellemi erőfeszítés volt, egy nagyon fontos részt mindig Te kaptál belőle. Soha nem hagytalak el, mindig tisztítottam magamban a szerelmet is, mert az ugyanúgy részem volt, mint az életem, a személyiségem többi összetevője. Mindent azért is tettem, hogy abban megerősödve, kitisztulva Neked is többet tudjak adni. Ha elkezdenénk levelezni vagy beszélgetni, bizonyosan hamar éreznéd ezt. Sőt, ha figyelmesen olvasod a blogot, azon is érezheted. Hisz máshogy írok Neked most, mint egy-két vagy három éve. Másként írok Neked ma, itt és most, mint három-négy éve tettem. A szünetben elolvastam sok régi bejegyzést, és nagyon sok időtállót találtam köztük, de azt érzem, hogy még tovább kell menni Érted, és ezt a mai bejegyzést is ez a törekvésem íratja velem. Nem tudom, hogy Te ezt érzed-e, de azt talán igen, hogy nem az vagyok, aki voltam, és többet is adnék Neked, ha engednéd. Nem egy házassági válságában összetört tehetetlen, ügyetlen pityergő vagyok, hanem egy olyan férfi, aki már elindult az ő saját útján, sőt egy-két futamodásnyit távot már maga mögött is hagyott. Nem büszkélkedem, nem kérkedem, mert arra azért nincsen sok alapom, de hidd el, hogy előrébb vagyok annál, aki voltam, tudatosabb, önazonosabb ember lettem, és akarok fejlődni tovább, és azt gondolom, hogy Te is akarsz, mert egész biztos, hogy Neked sem jó az az állapotod, amelyben most vagy, és azt gondolom, hogy ha erre mind a ketten komolyan elszánjuk magunkat, akkor sikerülhet is, mert a feltételek egyébként megvannak hozzá. Hercegnő vagy, és megígérem, hogy nem fogok kevesebbel megelégedni, mint hogy saját tisztulásom tüzével Benned is megvilágítsam azt a tiszta lényt, aki mindig is Benned lakott, csak a különböző bántások miatt nem akart, a félelmeid miatt pedig nem tudott megmutatkozni. Nem azért hívlak, hogy öreg napjaimban legyen valaki körülöttem, aki majd beadja a kanalas orvosságot! Azért hívlak, hogy a szerelemben elvégezzük azt, amit eddig elmulasztottunk, olyan párrá váljunk, akikre öröm nézni, mert a egész föld kerekén gyertyával sem lehet találni náluk szebb és igazabb szerelmeseket. Azért hívlak, hogy megtapasztaljuk azt a teljességet, amely csak a szerelemben mutatkozik meg, és aztán azzal a szerelemmel szolgáljunk. Szolgáljuk egymást, szolgáljuk egymás emberré érését, és szolgáljunk azáltal is egy tisztább, igazabb és tudatosabb jövőt, ahol miattunk majd mindenki egy kicsivel boldogabban élhet. Nem kis terveim vannak Veled, nem, egyáltalán nem, repíteni akarlak, Veled repülni akarok, nem azonnal elégő földi vágyakon, hanem abban a teljességben, amelyben még a test vágyai is átszellemülnek, olyan nászban, amely nem csak a testek, hanem a lelkek egymásba olvadását is elhozza. Találkozást szeretnék Veled a Kossuth téren először, és aztán egyre több és egyre mélyebb találkozást minél több helyen, és minél változatosabban. Gyönyörű találkozásokkal éltem át a Lét egészével, nagy élmények, nagy tapasztalatok fakadtak belőle, de Te még hiányzol a tapasztalatok köréből. A Veled való találkozás tapasztalata még hiányzik, és ahogy elnézlek Neked is hiányzik rettenetesen a párja. Gyere hozzám, gyere el, várlak! Bízzál bennem. Lehet, hogy két évig csak sírdogáltam, de ötöt végigdolgoztam. Bizonyos, hogy lehetett volna jobban dolgozni azalatt az öt év alatt is, de hát ez a lényeg? Az a lényeg, hogy mit nem csináltam meg, vagy az, hogy mit igen? Gyere hozzám, szeretlek, nem a levegőbe beszélek, ahogy már mondtam, felelősen gondoltam Rád végig, felelősen küzdöttem, ha nem is a legtökéletesebben, és bolond lennék, ha ezt nem mondanám ki. Gyere el szerdán, gyere el, Édes Hercegnő, várni foglak nagyon, most már nagyon időszerű ez a találkozás! Legyen piros betűs ünnep, szóljon értünk a toronyóra, szóljanak értünk az ortodox karácsony harangjai, kezdjünk újra ugyanúgy és egész máshogyan egyszerre!
Kis Herceged
