Édes Egyetlenem!
Nem sikerült elegendő bátorságot összegyűjteni? Nem baj, majd legközelebb sikerül. Egyébként nagyon megértelek. Nem könnyű az embernek rászánnia magát arra, hogy valakit teljesen beengedjen az életébe, egyáltalán nem könnyű, főleg akkor nem, amikor már elmúltak azok a fiatalos káprázatok, amelyektől a többség se lát, se hall. Nem könnyű általában sem, a mi helyzetünkben, a mi történetünkben meg vannak még egyéb nehezítő csavarok is. Akit az ember már hússzor megpróbált elküldeni, de lényegében mind a hússzor belesült a kísérletébe, ahhoz lemenni a Kossuth térre huszonegyedszerre, hát azt mondom, hogy ember legyen a talpán, aki megteszi. Viszont úgy érzem, hogy Neked mégis ez a szükségszerű és logikus következő lépés. Hiszen évek óta egyebet se csinálsz, mint küszködsz ellenem az egyik feleddel, miközben a másik feleddel Te is érzed, hogy nincs rendben az a küszködés. Ez egy nagy ellentmondás, egy óriási feszültség, ami szét is szakíthat, ha nem vigyázol, de ha vigyázol (márpedig remélem, hogy legalább vigyázol, ha már nem jössz el a találkozókra), akár sok gyümölcsöt is érlelhet. Mert egy ilyen nagy ellentmondás tényleg rákényszerít arra, hogy egy csomó minden korábbi dolgodat átgondold, és ne csupán mások véleményéből, hanem a saját személyiséged belső kincsiből is építkezz, illetve neveld, formáld azokat a kincseket a külső kihívásoktól inspirálva. Nagyon nagy szükséged van erre, nagyon nagy szükséged van arra, hogy legyenek saját dolgaid, amelyeket Te értettél, és Te érleltél meg, mert azok sokkal inkább jelentik a fix pontokat Számodra, mint külső szemlélők ilyen vagy olyan mondásai. Van egy nagyon jó (távol-keleti származású) pszichológus Nyíregyházán, én még nem voltam nála, de több embertől hallottam jót róla, ha akarod megadom a nevét és az elérhetőségét, ha akarod még el is megyek Veled hozzá. Egyébként biztos vagyok abban, hogy ő sem mondana gyökeresen mást, mint én, viszont könnyen lehet, hogy nálam értékesebb segítséget tudna adni Neked azon az úton, amelyen önmagadat keresed. Sok félelem van mindenkiben mindenféle emberi érintkezések során, ez teljesen természetes, és pusztán emiatt ne csodálkozz magadon, de rengeteg öröm is, ha sikerül túljutni a gátakon. Sőt az öröm nincs is arányban az elején szükséges befektetésekkel, melyek százszorosan térülnek meg, ha az ember belevág. Biztos vagyok abban, hogy el fog jönni hamarosan az a nap, nem is sokára, amikor nagyon fogod sajnálni, hogy nem hamarabb jöttél vissza hozzám. Én is fogom sajnálni, mint ahogy már most is sajnálom, viszont ha ez az ára annak, hogy felnőtt emberként felelősen tudj komoly döntést hozni, akkor azt mondom, hogy pár szál fehér rózsába még örömmel invesztálok. Ne félj, Édes, Veled vagyok, bátorítalak, biztatlak. Szép lett volna, ha eljöttél volna így az Özönvíz végére, de ez a legkevesebb. Egyébként, ha egyszer majd elolvasod azt a könyvet, látni fogod, hogy az is tele van ilyen csavarokkal. Azt hiszem fel is teszek Neked még egy részletet pár nap múlva, mert van még egy nagyon tanulságos, illetve az egész könyv az. (Ha érdekel, a Google-ba beírva, hogy "Özönvíz pdf", le is lehet tölteni a netről ingyen az egész könyvet.) Szombaton majdnem biztos, hogy Budapesten leszek, így egy vagy két napot csúszik a következő randevúnk. Ha időben megjövök, akkor vasárnap lesz, ha nem akkor hétfőn. Vegyük úgy, hogy vasárnap, és ha mégse, akkor a vasárnap reggeli bejegyzésben jelzem a változást. Szeretlek nagyon, most már végig csináljuk, biztos vagyok abban, hogy nincs sok hátra, nagyon sokat gondolok Rád, és puszilgatlak távolról... Kitartás, hajrá!
